Album Strigoniense 1928. januarius 29. (Esztergom, 1928)
AZ ITTHON TOLTOTT IDŐK PANNONHALMÁN Amikor római elfoglaltsága engedte, a két hónapi vakációt felhasználva sietett vissza, haza. Első útja rendesen Pannonhalmára vitte, ahol két Ízben hosszabb időt töltött. 1909-ben Fehér Ipoly főapát nem engedte vissza Rómába, hanem Pannonhalmán tartotta székesegyházi hitszónoknak, aki egyúttal elemi iskolai hitelemző volt, sőt a beteg Schermann Egyed helyett az egyházjogot is két hónapig tanította. Fehér Ipoly utóda, Hajdú Tibor azonban már 1910 januárjában visszabocsátotta római egyházjogi munkájához. Amikor az egyházjog kodifikálásának munkájával elkészült, 1917 dec. 8-ra ismét hosszabb időre tért haza. Ekkor már javában folyt a háború. Serédit a Rend vezetősége hol ide, hol oda küldötte beteg plébánosok kisegítésére, majd egyik rendtársa helyett katonalelkésznek vonult be. Az őszirózsás forradalom után leszerelve újra Pannonhalmára ment. ahol Hajdú főapát halála után Jándi Bernardin kormányzóperjelnek ő volt a jobbkeze. Neki is jelentékeny része van abban, hogy a Rend teljes egészében megmaradt a korrektség útján, a kommunizmus idején meg nem ingott, hanem férfias bátorsággal tartott ki őrhelyén. Pannonhalmán a Győrből odarándull kommunisták garázdálkodtak és végül elhatározták a monostor kiürítését. Győrszentmártonban, ahová a monostor is tartozik, nagy riadalmat keltett a hír. Presznyák Mihály gazda egyenesen Serédihez ment és meginvitálta: „Főtisztelendő úr. ne menjen ám világgá ! Jöjjön el hozzám lakni. Amíg nekem lesz mit ennem, a főtisztelendő úrnak is lesz.“ Serédi Jusztinián meghatva köszönte meg Presznyák bácsi szívességét és tréfásan hozzátette — akkori nincsetlenségében —: „Majd ha hercegprímás leszek, meg is hálálom.“ Az ajánlat elfogadására nem került sor, hanem azért Serédi Jusztinián minden évben fölkereste Presznyák Mihályt, megörvendeztette a családját hol olvasókkal, szentképekkel, hol hasonló emléktárgyakkal és kedvesen elbeszélgetett velük meg a többi falubéliekkel. Ha kocsin ment és észrevett egy-egy tipegő anyókát, felültette maga mellé, hogy segítsen rajta. Szerették, tisztelték is a faluban csakúgy, mint a monostorban. A törvényes rend helyreállítása után Serédi Jusztinián még egy ideig Pannonhalmán maradt és segített eltakarítani a garázdálkodások romjait. Kivételes nagy tehetségét, rendtársainak és a Rendnek önzetlen szereleiét méltányolva sokan őt óhajtották főapáinak, pedig akkor csak 36 éves volt. Nem utasította el a bizalmat, ellenben buzgón kérte Istentől, hogy mentse meg ettől a terhes állástól. A főapátválaszlás idején, 1919. végétől Serédi Jusztinián már ismét Rómában volt, de ez időtől fogva talán többet tett Pannonhalmáért, mintha itthon lett volna: nemcsak mint a rend római ügyvivője, a rendi kormányzatnak nyíltszívű tanácsadója, hanem mint rendtársainak segítő támasza. 18
