Album Strigoniense 1928. januarius 29. (Esztergom, 1928)
DEÁKIBAN A deáki utat sem mulasztotta el soha. Míg szülei éltek, hozzájuk szállt. Ilyenkor látszott meg az a mélységes szeretet és tisztelet, mely hozzájuk kapcsolta. Szép kort 83, illetve 80 évet — éltek, mígnem 1022. tavaszán a halál gyors egymásutánban elragadta tőle azt a két szívet, mely őt legjobban szerette s akiket ő is a legjobban szereteti a földön. Deákiban maradtak még testvérei, egyszerű sorban. Régi szeretettel ment el évenkint hozzájuk, mint szerető testvér a testvérhez, megbeszélte velük a család dolgait, eljátszogatotl a gyerekekkel, fölkereste az iparos, munkás, gazdálkodó rokonokat, ismerősöket. Es elment a plébánosokhoz: 1015-ig a derék öreg Wargha Samuhoz, kinek helyébe Epölyi Mai mád került. Megosztotta velük a munkát a prédikálásban, nagymise mondásban, a pasztorálásban. Ok pedig atyai jóbarátsággal viszonozták az önzetlen készséget. Derék mentorát, a tavaly jobb hazába költözött Wargha Samut, akkor sem hanyagolta el, mikor Zalaapátiba helyezték nyugalmasabb állásba: vakációiban oda is elment utána, ha tehette, de leveleivel legalább is tisztelgett nála, hiszen a szívből érzett hálának annyi köteléke fűzte hozzá. BUDAPESTEN Fölkereste többi rokonait is, különösen Sándor bátyját, aki Solymáron, majd Pilisvörösváron lett állomásfőnök. De itt már. különösen az utóbbi időkben, nem igen jutott pihenéshez. Mind többször kelleti bejárnia Budapestre és a fővárosban való tartózkodása is mind hosszabbra nyúlt. Eljárt a külügyminisztériumba, ahol hivatalos ügyeket intézett el; fölkereste jóakaróját. Csiszárik püspököt; járta többi minisztériumokban és más hivatalokban s természetesen gyakran megfordult a nunciaturán. Megismerkedett a katholikus közélet vezető embereivel, úgyhogy egyénisége már sokak előtt ismeretes volt. mielőtt még nevét szárnyra kapta a hír. ESZTERGOMBAN Nincs terünk, hogy elmondjuk Békésgyulán, Csórón, Böjtökön, a bencés székházakban lett látogatásait, bár ezek oázisok voltak a munka egyhangúságában. Mint Esztergom érsekével, közvetlenebb kapcsolatban az esztergomi napok nyernek különösei)!) aktualitást. Esztergomi katonapapsága óta évenkint ellátogatott ide is. Nem hiányzott a hivatalos teendő itt sem: mint az esztergomi főegyházmegye római megbízottja jelent meg Csernoch János bíboros-hercegprímásnál, aki még pihenő visszavonultsága idején is fogadta, hogy megbeszélje vele a hivatalos ügyeket. Innen származik ismeretsége a prímási irodával is. Fölkereste azután Kohl Medárd püspököt, akivel sűrűn, hosszan elbeszélgettek és ilyenkor rendszerint együtt is vacsoráztak. Meglátogatta rokonait és a bencés székház tagjaival egy-egy sétál lett a szabadban. Megismerte, élvezte Esztergom természeti szépségeit, nem győzte dicsérni a Malya-fiirdőt. Örömmel tért meg Esztergomba, mert itt mindenkor felüdülést talált, az esztergomiak pedig immár kedves ismerőst köszönthetnek benne az esztergomi érseki székben. 19
