Album Strigoniense 1928. januarius 29. (Esztergom, 1928)
kezdték a nyílt eszű, precíz készültségű magyar növendéket, aki hízelkedés nélkül szerény és előzékeny volt velük szemben. Főképen Bastien Péter, maredsonsi bencés, az egyházjog tanára karolta föl. Kedvéért eljött vele hazánkba is, Pannonhalmára. Serédi Jusztinián pedig azzal igyekezett kimutatni háláját, hogy mesterének tárgyát, az egyházjogot kezdte különös kedvvel tanulmányozni és úgy belemélyedt, hogy mester és tanítvány hovatovább egyenrangú szaktudósok lettek. PAPPÁ SZENTELÉSE így telt el hangyamunkával négy esztendő: 1908-ban Serédi Jusztinián egyhangú kitüntetéssel a theologia doktora lett és áldozópappá szenteltetett. A pappá szentelést július 14-én Pannonhalmán Dr. Kohl Medárd püspök végezte, aki unokaöccsével, Holler Konráddal együtt az egész kurzust kitüntette kedvességével. A fölszentelő püspök és a fölszentelt neomysta között ekkor kezdett szövődni az a bizalmas viszony, mely az évek során csak erősödött és mélyült. A növendékévek elmúltak, velük elmúlt a vezetésre szoruló ifjúkor s előttünk áll egy máris nagytudású, határozott férfi, jámborságában fegyelmezett pap, akiben sokan már ekkor meglátják a vezérlésre hivatott nagy egyéniséget. A nagy tehetség teljes kibontakozására az egyházjog kodifikálásának munkálatai adták meg az alkalmat. A MUNKA EMBERE A TUDOMÁNYBAN Mióta a római birodalom törvényeit kodifikálták, az Egyház is mindig azon volt, hogy törvényei egybegyűjtessenek és így ismeretük, használatuk és megtartásuk a híveknek megkönnyíttessék. Tényleg, az idők folyamán elég sok egyházi törvénykollekció készült (részint magánvállalkozásból, részint a Szentszék rendeletére). Az első ilyen gyűjtemény a VIII. sz. végén fejeződött be és Liber canonum címet kapta. A második a IX. sz. közepéről való (melynek szerzőijeként Izidorus Mercator szerepel). Ezek a gyűjtemények kronologikusak, vagyis a törvényeket megjelenésük időrendje szerint közük. A következők már (rendszeresek, amennyiben) tárgyuk szerint csoportosították a törvényeket. Legkiválóbb közülük a XII." sz. közepéből származó Decretum Gratiani, amely nemcsak egyszerű törvénygyűjtemény, hanem szerzője, Gratianus szerzetes e művével megvetette az egyházi jogtudomány alapját. Gratianus után az Egyház újabb törvényeket hozott. Szorgalmas kezek öt Collectió-ba gyűjtötték valamennyit. IX. Gergely pennaforti sz. Rajmund segítségével a Collectiók tartalmát öt könyvbe foglalta (Decretalium Libri) és ezeket hivatalos gyűjteménynek jelentette ki. VIII. Bonifác e gyűjteményt egy könyvvel gyarapította. Az 1500-ban kiadott Corpus iuris canonici magában foglalja az imént említett gyűjteményt és két újabbal; nevük: Extravagantes Joannis XXII. és Extravagantes Communes. Újabb jogforrást a trienti zsinat aktái 14
