Zolnay László: Vízművek a magyar középkorban - Kűlönlenyomat az MTA Műszaki Tudományok Osztályának közleményei XXII. kötet 1-3. számából (Budapest, 1958)
8 ZOLNAY LÁSZLÓ vízháza, a romjaiban máig álló vízparti Veprech-torony Esztergom várának éppoly döntő sarkpontja volt, mint Belgrádban a Vízvár, vagy a budai vár déli vízparti Vízirondellája. Esztergom e vízemelőgépét a XIX. században éppúgy megújították, mint az újkori Budán ; így tehát jelenleg három olyan vízvezető-akna maradványunk van (Budán egy a Várpalota déli kortinájában, másik a Várszínház s a Hunyadi János út között, harmadik Esztergomban az északi Várbástya s a Berényi Zsigmond utcai Veprech-torony között), amelyek részben XV. századiak, részben azok nyomvonalára települtek az újkorban. Vízemelős vízvezeték Budán, Esztergomon, Nándorfehérváron kívül Visegrádon is volt [56]. Divald Kornél 1910-ben még Zólyomlipcse várában is rábukkant egy taposómalmos vízvezeték maradványára [57], Közép- vagy újkori-e, nem tudjuk. Ami a vízvezetékek másik, a középkorban is használatos rendszerét, a gravitációs vízvezetékeket illeti, annak számos írásos és régészeti nyomára akadunk. Az esztergomi múzeumban a Szent János-kúttól az esztergomi Várba vezető vízvezeték csőelemeit őrzik, Nagykanizsán is hasonló cserépcső-elemre akadunk, bár az utóbbi értékét lelőhelyének ismeretlensége csökkenti. A füleki várásatás is felszínre hozta egy szokatlan nagyméretű cserépcsővezeték elemét [58]. 1866-ban Gödöllő és Szada közt, a legelőn, Römer Flóris bukkant „vízvezető cserép hengerekre” ; ezeket Rómer az azóta szintén elkallódott budai Lukácsfürdő (az egykori johannita-xenodochium) területén találtakkal egybevetve középkoriaknak vélte [59]. Páty községben, a „régi kútnál” is kerültek elő vízvezető cserépcsövek [60]. 1867-ben Pilisszentkeresztről — a régi cisztercita kolostor területéről — vittek be, azóta ugyancsak megsemmisült cserépcsöveket a Nemzeti Múzeumba, 1876-ban pedig a pilisi járás Jenő nevű községében került elő egy cserépcsővezeték néhány eleme [61]. Ezek a szórványos leletek azt mutatják, hogy a középkorban kisebb településeknek, kolostoroknak is voltak gravitációs vezetékei. Egerben, a vár földalatti aknafigyelő-folyosóinak keleti szakaszán hosz- szabb vörösfenyő-vezeték eredeti helyén fekszik. Egyik elemét kiemelték. A Pataki Vidor végezte feltárások során ugyaninnen felszínre került néhány — belül mázas — vízvezető cserépcső is. Valószínűleg a XVI. századból valók; Pataki Vidor ugyanis kimutatta, hogy az egri várnak azt a szakaszát, ahol e vízvezeték fekszik, 1568—70 táján Ottavio Baldigara császári hadmérnök építette. Ugyancsak Baldigara nevéhez fűződik a pozsonyi vár egyik földalatti vízvezetékének kiépítése [62], Nógrád vára, Bozók, Vágbeszterce, Vöröskő, Munkács, Árva vára, Kőszeg, Gyulafehérvár, a tornamegyei Komjáti ugyancsak rendelkeztek vízvezetékekkel [63]. Legutóbb az esztergomi határban fekvő Ákospalotája n. egykori érseki nyaraló területén akadtam egy épített, lépcsős víz-eséshez kapcsolódó vízvezeték elemeire.
