Zolnay László: Vízművek a magyar középkorban - Kűlönlenyomat az MTA Műszaki Tudományok Osztályának közleményei XXII. kötet 1-3. számából (Budapest, 1958)
VÍZMŰVEK A MAGYAR KÖZÉPKORBAN 9 A hazai vízvezetékekkel, vízművekkel kapcsolatos gazdaságtörténeti adataink azt mutatják, hogy a vízvezetés, avízemelés tudománya, vagy művészete a középkor egyik legmegbecsültebb építőipara volt. Vízművek tervezésével nem kisebb elmék foglalkoznak, mint Lionardo, vagy a mi CAMICIÁnk ; maga a kivitel pedig egész sereg iparágat igényel. Cserépégető fazekasok, épületácsok, gépkovácsok, lakatosok dolgoznak a technikai megvalósításon. Azt, hogy e munkát mennyire megbecsüli a hazai középkor, legjobban a korai vízművesek honorálásából láthatjuk. A XV. századi Budán a puttonyos dunavíz- hordóknak — a polgári társadalom szinte legalantasabb rétege dolgozóinak — 22 400 liter vizet kellett a Várba felhordaniuk, hogy egy aranyat keressenek : 16 pint — vagyis 16-szor 14 liter — vízért számíthattak fel egy fillért! [64] Hartmann nürnbergi mester dunai vízemelő szerkezetét 1416-ban Zsigmond ezer arannyal, tehát kereken huszonkét és egy félmillió liternyi víz szállításának árával honorálja. Hartmannt Zsigmond 1416. évi oklevele csőkovácsnak, esetleg puskaművesnek nevezi. Kortársa, a budai vízvezetékkel foglalkozó, állítólag francia eredetű Péter mester építész és vízvezetőként (architector sive aqueductor) szerepel. Besztercebánya középkori vízműveseinek neve : Wassermann, aquilex, fontium magister [65]. Bártfa két XV. századi vízmesterét „roerenmaister” néven nevezik. 1525-ben Orbán mester, II. Lajos budai mestere, magyar ragad- vány-nevében viseli foglalkozása magyar nevét : Csatornásnak hívják. A XVI. század esztergomi vízvezeték török gondozójának neve : szujoldsi ; napi 15 akcse zsolddal (1544). Adataink azt mutatják, hogy középkori vízmüveink alkotásában hazánk szülöttei éppúgy részt vettek, mint német, francia, olasz, lengyel mesterek.' A középkor vándorló vízművese éppoly keresett és kapós iparosa a középkori vár- és városéletnek, mint az építőpáholyok munkása. * A középkori vízműveknek két rendszerét, a géppel történő víznyomás rendszerét, illetve a gravitációs vízvezeték rendszerét igazolják középkori magyarországi adataink. Az emberi [66], vagy állati erővel hajtott taposómalom, annak vízemelőszerkezete, kétségtelenül szivattyú volt. A weimari, XVI. századi „Ingenieurkunst und Wunderbuch” egyik 1405-ből származó* melléklete már szivattyúskutat ábrázol (1 . es 2. abra). Ez a *—— Jakab Vrpad főmérnök szives utmutatasa nyomán fellelt — ábrázolás kétségtelenné teszi a XV. századi magyarországi vízemelőgépeknek szivattyús rendszerét is. így tehát teljesen alaptalan az a feltevés, mintha ezek a vízemelők olyanfajta vödörsoros vízemelők lettek volna, mint amilyeneket manapság a folyami fenékkotrás hasznosít. Három megmaradt hazai hegyi vízvezető aknánk, azok tört pályája, meggyőzően bizonyítja e gondolat tarthatatlanságát. De nem is képzelhető el, mondjuk, száz méter
