Zolnay László: Vízművek a magyar középkorban - Kűlönlenyomat az MTA Műszaki Tudományok Osztályának közleményei XXII. kötet 1-3. számából (Budapest, 1958)
VÍZMŰVEK A MAGYAR KÖZÉPKORBAN 7 ben pedig II. Lajos 46 forintot utaltat ki Csatornás Orbán mesternek, ólomra, vasra, deszkákra 's az ácsok munkadíjára, hogy megjavítsák a budai vár fagy megrongálta malomszerkezetét, és vízvezetékét [48], A törökkorban a budai vízvezetékek jó része megsemmisült ; Dern- schwam írja 1553-ban, Budán járva, hogy a török ugyanúgy puttonyokban hordja fel a várba a Duna vizét, mint jóval annakelőtte a budai vízhordók [49]. 1591-ben a Yratiszláv báró vezette követjáráskor azt jegyzik fel a várpalota legbelső kútjáról, hogy vízszolgáltatása szünetel [50]. EvliÁ Cselebi (1660—64) a keleti ember elragadtatásával emlékezik meg a veszendő budai díszkutakról s a Pasaszeráj (Színház utca, egykori ferenceskolostor) udvarán álló csörgőről, ahová egy ügyes mesterember — valaha — a Duna vizét vezette fel : tudományán — írja — „elbámul az ész”. A törökkor forrásai nyomán némely írónk tévesen tulajdonítja törökkori műnek a budavári dunai vízemelőberendezéseket [51]. A Várszínház táján állt XV. századi építésű vízemelő-berendezésről, amely egy ideig a török alatt is üzemben volt, mivel alighanem itt laktak a budai pasák — 1688-ban a következőket jelentik Budáról Bécsbe : „auf das türkische Treibwerk ist kein Reflexion zu machen, und seind zwar ihre alte Röhren zu sehen, aber kein grosser Effekt dadurch erfolgt” [52], A törökkorban s a felszabadító háborúkban tönkrement három budavári vízvezetéket — a Királyi palotába, a régi ferences kolostorba (Várszínház mellett) vezető vízemelőberendezéseket s a Svábhegyről a Várhegyre vezető gravitációs vezetéket — az újkorban is megújítják ; ennek története azonban már tárgyunkon kívül esik. Buda középkori vízvezetékei mellett, aránylag a legtöbb régészeti és írásos feljegyzésünk, Esztergom vára vízellátásáról maradt fenn. Itt, a középkori Várhegyet a kezdetben, csakúgy, mint Budán ciszternák és kutak látják el ivóvízzel. A XV. századra tehetjük az esztergomi vízparti Veprech-toronyból a Vár északi bástyájába felvezető Duna-víz emelő gépezet létesítését s alkalmasint ugyanekkor építik meg azt a gravitációs vezetéket, amely a Szent János-kút vidékéről vezetett a mélyebben fekvő Várba. Werner György felvidéki főkapitány munkája, 1550 körül, megemlékezik az esztergomi vízemelő-gépről, az Ungnad- féle követjárás 1573-ban említi ugyanezt. Utóbb, 1593-ban a Wratiszláv- követjárás naplója jegyzi fel, hogy az esztergomi vár vizét a törökök a Dunából nyerik s e vízvezetéket még a magyar érsekek (1530 előtt) építették [53]. A török egyébként e vízmű ápolására Esztergomban, a XVI. században, állandó alkalmazottat tartott és Pecsevi is megemlékezik arról. A magas hegy szélénél — írja —, amelyen a vár áll, a Dunától 40—50 rőfnyire egy forrás van. Ennek vizét a vízmű mestere igen ügyes módon fogta fel és csatornákba vezette. Innen egy nagy bronzkerék, szűk csöveken át hajtja fel a vizet a várba, ahol is oly gazdag a csörgő, hogy éjjel-nappal vizet ad. A keréktől a várban levő csorgóig 460 rőf — mintegy 120 méter — a távolság [54], Dselelszáde török író hasonlóképpen írja le az esztergomi vízemelőt [55]. Az itteni vízmű, annak dunai
