Pifkó Péter: 1838-as árvíz története és összeírása - Kézirat (Esztergom, 1988)

tergomi tanács is tett apróbb óvintézkedéseket. A hegyi patakokat kitisztították és lámpát helyeztek el a mai Rudas László utcát átívelő hidakon, hogy ne történjen baleset a vízzel telt ároknál.

Az 1830-as árvízhez hasonlóan a kapitányi hivatalt bízták meg azzal, hogy megtegye a szükséges óvintézkedéseket. Erre nagy szükség is volt, mivel a Visegrád és Nagymaros között összegyűlt jeget az erős szél visszatolta Dömösig, s az összetorlódott jégtáblákat a sűrű hóesés összetapasztotta. Ezáltal 4-5 láb magas torlaszok keletkeztek. A torlaszokat tovább erősítették a víz által sodort szálfák és szénaboglyák, amelyek fennakadtak a jégtáblákon. Ezért Esztergomnál a víz egyre magasabbra duzzadt, s március 8-án a gátakat átlépve elöntötte a város mélyebben fekvő részeit. Rettenetes erővel zúdult a tabáni városrészre (a mai Rudas László, Eötvös József, Lázár Vilmos, Pöltenberg Ernő utcák) és a Ferencvárosra is (a mai Ságári Endre, Csatay Szabó János utcák). Víz alá került a Terézváros alsó része, a mai Hősök tere, Sallai Imre, Árpád és Ady Endre utcák is. Március 11-én a víz elmosta a városban épített védősáncokat, így a többi utca is víz alá került.

A várost elborító jeges ár házaik elhagyására kényszerítette a lakosok nagy többségét. Először a magasabban fekvő házakban, rokonaiknál, barátaiknál találtak menedéket. Ahogy a víz magassága emelkedett, úgy voltak kénytelenek a

4