Pifkó Péter: 1838-as árvíz története és összeírása - Kézirat (Esztergom, 1988)

lakók többször is szállást változtatni. Többen a Ferences rendházban találtak menedéket, mivel előttük még volt egy kb. 60 négyszögölnyi száraz terület. Miután a víz őket is elborította, kénytelenek voltak továbbköltözni. Végső menedékként a szőlőhegyre, a présházakba, pincékbe költöztek. Olyanok is voltak, akik a temetőben vagy a szőlők lábánál a szabad ég alatt dideregtek, másokat szenttamási és szent- györgymezei ismerőseik fogadtak be. A szabad ég alá szorult lakosoknak deszkabódékat állítottak fel lakóhelyül a Rozália és Jópásztor kápolnáknál. Március 12-én már alig volt 10 lakóház a királyi városban, amelyben laktak. Ugyanezen a napon a város vezetői tanácskoztak a vármegyei bizottsággal és "a jelen rettenetes árvíz által eddig is okozott még nagyobbra nevelkedő károknak és veszélyeknek részint enyhítésére, részint elhárítására" a következő határozatokat hozták:

1. A városházánál minden nap állandóul tanácskozzon egy kormányzó küldöttség.

2. A város elszéledt cselédsége a közrend fenntartása és a kormányzati rendelet végrehajtása érdekében állásának elvesztése terhe mellett összehívandó.

3. A városháza előtt folyton legyen két molnár ladik, hogy a bizottság azzal szükség szerint rendelkezhessen .

4. A tanácsosok, akik kiszorultak házaikból, kötelesek

5