Pifkó Péter: 1838-as árvíz története és összeírása - Kézirat (Esztergom, 1988)

Esztergom város lakóinak élete az évszázadok során elválaszthatatlan volt a Dunától. Nemcsak megélhetést és védelmet nyújtott, de a víz állásától függően sújtotta is a polgárokat. Egyszer az aszályos évek vízhiánya okozott gondot, másszor a megáradt folyó fenyegette árvízzel az itt lakókat.

A 19. század során először 1309-ben zúdult jeges ár a városra, amely 172.970 forintnyi kárt okozott. 1830-ban ismét a jeges ár rongálta meg a házakat. A 15.790 forintnyi kárt segélyekkel igyekeztek enyhíteni.

Minden korábbit felülmúló jeges ár öntötte el a várost 1838 márciusában. A tél korán, már november elején beköszöntött. Ismétlődő havazások mellett a hőmérő higanyszála egyre mélyebbre süllyedt. December 19-én sűrű havazás közben befagyott a Duna. A többszöri hőmérséklet-változás eredményeként állandó volt a havazás. Január elején az olvadással együtt a víz is megemelkedett Esztergomban és környékén a nixbródi (ma: Esztergom-kertváros) és csurgókúti patakokat teljesen betöltötte a hó, akadályozva a víz elfo- lyását. így a belvizek is egyre szaporodtak. Február elején az enyhébb időt ismét hidegebb váltotta fel, s a hónap közepére elérte a - 15 C°-ot. Csak március első napjaiban következett be ismét enyhülés és olvadás. A fenyegető árvíz veszélyére a Helytartótanács már február 23-án felhívta a figyelmet. Utasítást adott a sáncok megerősítésére. Az esz