Leopold Antal: Ünnepi beszéd Szent Adalbertről (1914)
12 meg. Ö oktatta és keresztelte meg az első keresztény magyar fejedelmet és az első keresztény magyar királyt, szent Istvánt, itt Esztergomnak ezerszer áldott földjén, Magyarország akkori fővárosában. Az ő lánglelke, szent példája formálta a világtörténelem egyik legnagyobb királyának és szentjének szívét. Amit szent István ifjúkorában a szent püspöktől tanult, azt valósította meg, mikor az egyházat hazánkban megalapította, megszervezte és kemény karral megvédelmezte. Szent Adalbertnek, a Rómával közösségben élő nagy püspöknek köszönheti országunk, hogy katholikus lett, a római pápának különös oltalmába jutott s ezer éven át rendületlen ragaszkodott az apostoli szentszékhez. Az a szellem, amely szent Adalbertét, mint önkéntes számüzöttet kétszer is Rómába vitte, hogy ott az apostolfejedelmek sírjánál erőt merítsen az egységhez, már akkor is benne lakozott, mikor Magyarországon tartózkodott s ezt a szellemet oltotta bele szent Istvánba és annak révén a nemzetbe. Adalbert nemcsak a maga rövid itt időzése alatt gondoskodott Magyarországról. Kitűnő szellemű papokat küldött. Átengedte kedves nevelőjét, Radlát, akihez a szeretetnek oly szoros kölelékei fűzték. Első Rómában tartózkodása után tizenkét bencésszerzetest hozott magával, ezek közt volt Anastasius, Astricus, querfurti Brúnó. Anastasiust megtette az általa alapított brevnovi kolostor apátjává, Astricust a lengyel meserici monostor
