Leopold Antal: Ünnepi beszéd Szent Adalbertről (1914)

11

XV. János pápa engedelmével belép Rómában a szent Bonifácról és szent Elekről nevezett kolostorba, miután Monte Cassinót és szent Nílus szerzetesházait is bejárta. S mikor három évi szerzetes élet után megjelennek a prágaiak követei: Radla és Strachkvasz, akik a főpásztort visszakövetelik, visszatér székvárosába abban a hitben, hogy már sikerült az Urat megengesztelni és sikerre lehet kilátása. Másfél évi működés után, mikor egy hozzá menekült bűnös asszonyt tilalma ellenére kegyetlenül meggyilkolnak s őt is megfenyegetik, 994-ben újra és végleg elhagyja Prágát s egyenesen visszatér Rómába. Még püspöksége első öt évében kiterjesztette figyelmét Magyarországra, amelynek fejedelme és népe még pogány volt, de a kereszténységet úgy a keresztény őslakóktól, mint a bevándorolt keresztény papoktól már ismerte és a megtérésre hajlandóságot mutatott. Mint Géza fejedelem keresztény nejének, Adelhaidnak rokona, elsősorban ő maga kötelességének tartotta a fejedelmi család és a népnek megtérítését. Eletírójának, querfurti Brúnónak tanúsága szerint először követeket küldött a fejedelemhez, majd maga is eljött hazánkba. Életrajzi adatainak egybevetéséből azt kell következtetnünk, hogy magyarországi tartózkodása 985-re esik. Mivel az életrajz szerint a fejedelem az ő jövetelekor még pogány volt, az egykorú följegyzéssel is igazoltnak kell tartanunk a magyar egyháznak azt az ősrégi hagyományát, hogy Géza fejedelmet és fiát, Vajkot ő keresztelte