Prokopp Gyula: Újabb adatok Hild József esztergomi alkotásaihoz (1973)
4■ Terv a palota homlokzatának átalakításához II. A prímási palota (Berényi Zsigmond u. 2.) az 1881— 1883. években nyerte jelenlegi alakját, amikor Simor János érsek lappért József terve szerint kibővíttette és átalakíttatta az egész épületet. Azóta a kétemeletessé magasított palota utcai homlokzata 15 tengelyes, amely az egyemeletes magasságban hagyott egytengelyes szakasszal csatlakozik a tőle délre fekvő templomhoz. Az épület magja az egykori jezsuita kolostor, amely a rend feloszlatásakor (1773) a kincstár kezére került, majd nemsokára az érsekség tulajdona lett. Felkiss Antal rajzából[9] ismerjük ezt az épületet (1. kép). A templomhoz csatlakozó egyemeletes utcai homlokzat 8 tengelyes volt, és az ablakok között lizénák kapcsolták össze a két szintet. A negyedik tengelyben nyílt a kapu, a nyolcadikban pedig a pincelejáró. Ezután kosárrves kocsibejáró kapuval áttört kőkerítés és földszintes gazdasági épület szegélyezte a telket. A kolostor dunai szárnya szintén egyemeletes volt és 5 tengellyel hosszabb az utcai szárnynál. Kisebb belső átalakításokat leszámítva ebben az állapotban volt az épület akkor is, amikor Rudnay Sándor érsek visszahelyezte székhelyét Esztergomba (1820). Rudnay ezt az épületet választotta ideiglenes rezidenciául, amíg fel nem épül a Várhegyre tervezett érseki palota. Rudnay haláláig (1831. szept. 13.) azonban még a bazilika építése sem fejeződött be, a palota építéséhez pedig hozzá sem kezdtek. Kopácsy József, az új érsek (1837—1847.), a bazilika befejezésének reá hárult kötelességét oly súlyos tehernek tekintette, hogy a palota felépítésének tervétől végleg elállótt. Helyette a régi kolostor épületéből akart magának tágasabb és szebb otthont kialakítani. Ennek megtervezését Hild Józsefre bízta, aki 1840. áprilisa óta — az 1839 októberében meghalt Packh János utódaként — a bazilika építését vezette. 1841 elejéről már nyomát találjuk az építkezés előkészítésének. Az uradalmi prefektus ismételten intézkedett, hogy ,,a jövő nyáron bővítendő esztergomi úrilak építéséhez” elegendő kő, tégla és mész álljon rendelkezésre. [10] Május 2-án Ferenczy Károly prefektus levél- lel\ 11] fordult Hildhez, amelyben közölte, hogy az érsek meg akarja kezdetni a munkát, és ezért kérte, hogy az általa már korábban elkészített alaprajz kiegészítéseként szükséges metszetet (Profil) készítse el, és megbeszélés végett mielőbb jöjjön Esztergomba. Május 26-án Mathes épitészeti tiszttartó jelentette a prefektusnak, hogy ,,Sen- ger főpallér (Hild kívánságára alkalmazták a bazilika építésénél) által kidolgozott esztergomi rezidencia kül- formája rajzát felküldi”. [12] Május 28-án ,,az esztergomi rezidencia bővítését tárgyazó tervek és költségvetések felterjesztettek (ti. a prímáshoz), melyek szerint az 78,861 forintba kerülne”. [13] Reánk maradt továbbá a bővítési munkára vonatkozó, 1841 májusában kelt hatrendbeli költségvetés, melyek közül az ácsmester költségvetése kifejezetten említi, hogy a „Hild építész úr által készített terv alapján” készült, az üvegező pedig ,,Senger várbeli főpallér úr adatai szerint” készítette a költségvetést. A többi költségvetés nem tesz említést a tervezőről, de a Feigler János által készített kőmíves-költségvetésből annyi mégis kitűnik, hogy a tervet nem ő készítette. [14] Miként határozott Kopácsy a hozzá felterjesztett tervek és költségvetések felől, annak nincsen nyoma az iratokban. A későbbiekből azonban tudjuk, hogy az 1841- ben sürgősnek tartott átépítés csak évek múlva kezdődött el. Végül is csak 1845-ben került sor a munka megkezdésére, amely 1847-ig elhúzódott, és a végszámadás [15] szerint 85,279 forintba került. Ennek az átépítésnek a során kapta az egykori kolostor azt a homlokzatot, amelyet Stowikowski Ádámnak az 1860-as években készült színezett[i6] kőrajzáról (2. kép), valamint Feigler Gusztávnak 1880. aug. 19-ről keltezett felvételi rajzáról [17] (3. kép) ismerünk. Ezt a homlokzatot az 1881—1883. évi átalakítás semmisítette meg. Az említett rajzokból kitűnően az utcai homlokzatot egy tengellyel meghosszabbították, a három utolsó tengelyt rizalittal kiemelték, az emeletet megmagasították, a két szintet kettős övpárkánnyal választották el, a főpárkányt a rizalit felett attikává magasították. A földszinti ablakokat és az emelet első hat ablakát félpillérekkel fogták közre, amelyeket a földszinten íves, az emeleten egyenes szemöldökpárkánnyal kötöttek össze. A rizalit emeleti részét négy, az attikáig felérő félpillérrel három mezőre osztották, amelyekben egy-egy nagyobb- méretű, felköríves záródású, egyébként a többi ablakhoz hasonlóan keretezett ablak volt. A prímási levéltár rajztárában van egy keltezetlen, de minden valószínűség szerint 1870 körüli időből származó felvételi rajz, amely a rizalit után az első hat tengelynek 70
