Pifkó Péter: Töredékek a királyi városról - Városunk, múltunk 1. (2015)

felfelé emelkedő Mariskát, a kis cselédet, s a vendégekre gondosan ügyelő Ádáz kutyát.

A költő a földön állt, mégsem a földről beszélt, s közben az őt körülvevő természet filozófiai mondanivalóval telítődött fel, amely hol lebegővé, hol ágas- bogassá, hol rejtőzködővé, hol komorrá és lemondóvá tették verseit. „Misztikus transzcendentális lélek volt. Eltévedt gyermek a földön, kóbor szellem az égben" - írja róla Szabó Lőrinc.

Itt az előhegyi „fecskefészekben" bontakozott ki szerelmi lírája is. Ketten messze az ég alatt, a Hegyi szeretők idillje, Szökevény renitens idill, mind a költő és asszonya kapcsolatáról vallanak, átszőve a természet jelbeszédével.

Ugyancsak a ház körüli világ az ihletője filozófiai tárgyú verseinek. így válik Ádáz kutya, a tarka foxter- rier, a kiszolgáltatott emberi lény példázatává.

Babits valóban „különös hírmondó", mivel nála az előhegyi táj is politikai tartalmat kap. Az Előhegyről látott környezet, a Duna - amely a cseh-magyar határt is jelenti - volt ihletője olyan nagy verseknek, mint Dal az esztergomi bazilikáról, Csonka Magyarország, Vers apostolokról, Szent király városa, Free Trade. Az Introibo, Mint különös hírmondó, a Holt próféta a hegyen, Vers a csirkeház mellől, A győzelmi ének estefelé, a Rádió, A meglódult naptár című versei már nem idilliek. Komorrá hangoltak, s a természeti és politikai fenyegetettség egyaránt árad belőlük, a humán kultúra elszegényedése, elvesztése miatt. Törvény, rend, ököl, iga, rablás, nyomor és rombolás. Ártér, véres iszap, vad tánc, vak kacaj, sanda jövő. Ilyen szavak,

297