Pifkó Péter: Töredékek a királyi városról - Városunk, múltunk 1. (2015)

a póttagok között tapasztalhatjuk, itt ugyanis a 16- ból 11 az új név. A többiek a korábbi listák előkelőbb helyeiről csúsztak le ide, így Iványi Géza papi szabó, Weisz Mihály kályhás, Héya Tivadar és Eggenhoffer Albert vállalkozók.

Tárgyalt korszakunk végére elsősorban az értelmiségi és hivatalnokréteg előretörését állapíthatjuk meg. Az iparosok alacsony száma, a kisüzem-tulajdonosok gyér jelenléte e listákon igazolja az ipar fejletlenségéről korábban tett megállapításainkat.

Az átlagos 50 százalékos fluktuáció ellenére azért voltak olyan családok, ha kis létszámban is, amelyek hosszabb időre megőrizték virilis jogukat. Ilyen volt a Frey család, melynek tagjai mint vaskereskedők és hivatalnokok egyaránt az élmezőnyben voltak, s ilyenek a Marosiak, szintén vaskereskedők (1880-tól folyamatosan szerepelnek a listán), a város társadalmának megbecsült személyiségei. Közel 30 évig szerepelt még Bisiczky János, Grósz Ferenc, Havasi Imre, Krausz Izidor, Magurányi József, Rudolf Mihály, Szecskái Kornél. Húsz évig 32 fő, míg tíz évig 59 volt jelen a város törvényhozó testületében.

A továbbiakban vizsgáljuk meg, milyen foglalkozási csoportokból tevődött össze Esztergom legvagyonosabb rétege. E tanulmány keretei természetesen szőkék ahhoz, hogy az 50 év alatt előforduló közel 250 személyt egyenként vizsgáljuk, de arra van lehetőség, hogy kiemeljük azokat, akik anyagilag a legstabi- labbaknak bizonyultak, s igyekszünk azt is bemutatni, hogy mely foglalkozási ágak tették ezt lehetővé.

27