Pifkó Péter: Töredékek a királyi városról - Városunk, múltunk 1. (2015)

A legstabilabb helyzetűek a kereskedők, azon belül is a vaskereskedők voltak. A hosszú életű Bisiczky János apja már 1809-től a vaskereskedésből tartotta fenn a családot, s házuk, amelyet 1860-ban alakítottak át, a város legelőkelőbb helyén, a Fő Piacon (ma a Széchenyi tér 3. sz.) volt. János jól menő üzletet örökölt, emellett Pesten vásárolt ingatlanokat, megtartva esztergomi házát és üzletét. Az 1770-es évektől volt vaskereskedése a Frey családnak is. E kereskedésből indult Vilmos, majd Ferenc karrierje, amely az ország- gyűlési képviselőségtől a főispáni tisztségig terjedt, biztosítva előkelő és stabil helyüket a virilislistákon.

Ki kell térni a legstabilabb helyzetű vaskereskedő családra, a görög származású Marosiakra, akik 50 éven keresztül jelen voltak a különböző testületekben. A Kismarosról ideköltözött család a vagyont többek között házasságok révén is gyarapította. így pl. Marosi József feleségül vette Trenker Annát, aki szintén tekintélyes vaskereskedő család leánya volt. Az anyagi növekedés és biztonság meghozta a nagyfokú társadalmi megbecsülést is. Marosi József a Kereskedelmi Társulat elnöke, a Kereskedelmi Iparbank igazgatója, s a Függetlenségi Párt alelnöke lett. 1907- től a vaskereskedést közösen működtette fiával, Ferenccel. Ez azonban annyira megosztotta vagyonukat, hogy József a 42. helyre szorult, míg fia a 37. helyen állt a virilisek között.

Nem minden vaskereskedő volt egyértelműen sikeres. Érdemes Müller Gyula tragikus sorsát felvillantani, amely egyben azt is érzékelteti, hogy mennyire ingatag volt látszólagos gazdasági biztonságuk. Müller Gyula 1884-ben Bisiczky János jól bevezetett és

28