Pifkó Péter: Töredékek a királyi városról - Városunk, múltunk 1. (2015)

nézője és börtöne is volt egyszerre. A Verses napló sorai őrzik a függönyös, kávégőzös veranda délutáni hangulatát. A csöpp sugaras dombon a félszegen nyújtózó fákat, a gatyás jegenyéket. Az aszva csüngő cseresznyét, langy körtét, a dicső őszibarackot, az aranysárga kajszit, szilvát, szőlőt és diót.

A zöld lugast, a ri- bizlibokrot, az örömarcú virágokat. A kertben zengő tücsköket, a pöttöm bogarakat, a sarjadó füvet, a fű csúcsán a csigát. A zengő kakukkot, a káráló tyúkot, a csörgőszarkát, a nyöszörgő dongót, a repülő bogarat, a részeg kéjenc darazsat és méhet. A tejnél édesebb levegőt, a szelet, amely fűrészel, csikorog, s parancsokat kiált. A Dunába merülő Napot, a giccses alkonyatot és bíbor estét, a sűrű záport, a távoli ég pirosát. A lebegő tavaszt, az ideges remegő nyarat, a fonnyasztó és csontig vetkőztető őszt és a csikorgó telet. A fények játékát, amely újrafesti a nap minden szakaszát. Az esőcseppeket, a kinyílt georginákat. A kertben gyomláló, palántázó Kedvest. A lepkeként szálló Ildikót, nevelt lányukat, a lépcsőn

Babits, Török Sophie és Ádáz kutya

296