Pifkó Péter: Töredékek a királyi városról - Városunk, múltunk 1. (2015)

tét sem könnyű megérteni, de a magasságba felérve, gyönyörű kilátás nyílik a szemlélő elé. A nagy szók mögött pedig - az élet, ösztön stb. -, amelyekkel a mai kor olyan nagyon szívesen dobé lódzik, a Bazilika a mai kor Ararát hegye. Nem csoda, ha Babits annyira szereti Esztergomot. Babits költészetében minden gyöngyszem a lélek és a forma örök kölcsönhatásából született. Költészete valóban valami a végtelen sugarakból. Szellemiség, humánumtisztelet hatja át mindegyiket, összeköt velük mindenkit, aki jó."

Mint Prospero, „a bölcs varázslómester", úgy teremtett itt valóságból költészetet. Esztergom, közel félszáz versének ihletője. Kiszabadulva a nagyváros szorításából, kitágul számára a világ.

Versei filmszerűvé válnak, hol szűkíti, hol tágítja a kamera optikáját. Mindent megörökített amit látott és érzett „a világegyetem kék meztelenségétől" a fűszálon lévő bogárig. A „nyájas magasságban" lévő házat, amely télen szundikál, nyáron az olvadt tűzben reszket, s amely csillagBabits az előhegyi ház verandáján pihen

295