Pifkó Péter: Töredékek a királyi városról - Városunk, múltunk 1. (2015)

kívül Olajos Lajos, Rosta József középiskolai tanárok, Simándi Béla újságíró, Lépőid Antal kanonok álltak vele szorosabb kapcsolatban. Betegsége utolsó időszakában dr. Schwarcz Pál és Rainer János orvosok ápolták. Nemcsak a közeli barátok, de a város vezetői is szeretettel fogadták őt.

Meghívták az 1926-ban alakult Balassa Bálint Társaságba, ahol 1928. december 9-én tartotta székfoglalóját az itt hősi halált halt katonaköltőről.

1934. augusztus 17-én ünnepséget rendeztek tiszteletére, ahol Versenyt az esztendőkkel című kötetéből olvasott fel. A következő évben a Vajda János Társaság jött Esztergomba. Ekkor Kárpáti Aurél előadása után Babits, Török Sophie, Szabó Lőrinc, Lackó Géza és Kosztolányi Dezső olvastak fel verseket.

Ezen a napon Rédey Tivadar így jellemezte Babits költészetét.

„Babits Mihály költészetének egyik jellemző vonása a kozmikus életszemlélet. Költeményeiben úgy érezzük, hogy Előhegy, ahol nyaralója áll, a világegyetem közepe. Ez még a hegyi idillszerű költeményeiből, amelyeket újabban ír nagyobb számban, kettes élet örömeit dicsérőkből is kiérezhető. Ez a kitárulás, kozmikus életszemlélet ma divattá lett a költészetben, Babitsnál azonban ezt elhisszük, igaznak érezzük, mert mondanivalója közvetlen és meggyőző. Babits költészete, mondhatni, a korszellem Jóreménység-foka akkor, amikor a kor a humánum ellen fordul. Ennek szimbóluma az előhegyi kis ház. Erős kaptató után érünk csak fel, mint ahogy Babits költésze294