Pifkó Péter: Töredékek a királyi városról - Városunk, múltunk 1. (2015)

közt pMedten őrzi pompáját s szegénységét. Tekintetem kéjjel csúszkál a csillogó Dunán, a méltóságos kanonokházaktól a Csitri-szigetek ős- vadonáig."

Ez a látogatás örökre megfogta lelkét, a hajdani királyi székhely varázsa, s az ünnepi karzaton helyet foglaló Bazilika. Már az első találkozáskor eldöntötték Sophie-val, hogy itt lesz második otthonuk. Babitsot a táj szülővárosának, Szekszárdnak dombjaira emlékeztette. Egy kis vityillóról álmodoztak itt, s amikor a következő évben Babits jelentősebb szerzői honoráriumra tett szert, az összeget átadták dr. Nagy Zoltán ügyvédnek, hogy óvja meg az inflációs pénzromlástól.

Nagy Zoltán, akinek írásai a Nyugatban is megjelentek, később így emlékszik vissza a „csodálatos pénzszaporításra...

„1924-ben történt, hogy az évi végelszámolásnál az egyik könyvkiadótól nagyobb összeg járt Babitsnak. Ritka eset a magyar írónál! De a »nagyobb összeg« kifejezést is egy író fogalmával kell mérni, ebben az esetben egy olyan szerény igényű íróéval, amilyen Babits volt világi dolgokban. Nem emlékszem pontosan, hány millióról volt szó (ekkoriban milliókban beszéltünk), de azt tudom, hogy így szólott a dilemma, amely- lyel Babitsék fogadtak: Vegyenek-e ruhákat az asszonynak, vagy vegyenek valami mást? Erről a »valami másról« hamarosan kiderült, hogy Babitsék egy kis házikóról álmodnak! Akárhol, akármilyen messze, akármilyen kis vityilló, de

282