Pifkó Péter: Töredékek a királyi városról - Városunk, múltunk 1. (2015)

élet boldogságát, szerelmi idilljét csak a nagyvárosi élet mindennapi zaklatott­sága, bezártsága zavarta. A velencei nászút után Ba­bits egy időre rendőri fel­ügyelet alá került. Érthető volt tehát menekülésük a természetbe. 1922-ben legkedvesebb barátjuk, Szilasi Vilmos meghívá­sára Dél-Németországba mentek. 1923-ban a Dö- mös melletti Gizella-tele- pen nyaraltak, igyekeztek megismerni a Dunakanyar szépségeit is. Első esztergomi látogatására így emlé­kezik vissza Babits. „A valóságos eleven Esztergomot hajóról pillan­tottam meg először, a Dunán: s ez csakugyan olyan volt, mintha valami fenséges és szent kirá­lyi székhelyre vonulnék be. A bazilika magasból nyújtotta elibém keresztjét; az alkony aranysző­nyeget terített a hullámokon át a palotáig; fölötte széles ünnepi karzatot mímelt a Várhegy fennsík­ja, ahol nagy pénzű s szenvedélyesen tervezgető prímások egykor a Magyar Siont ábrázolták ki... ma otthonos tájkép néz rám, meghitten, moso­lyogva, verandám üvegkockáin át, friss színekkel, mint egy rajzhálós karton. Szent István székhe­lye iparkodó, messziről füstölgő bányavároskák 281 Babits Mihály és Török Sophie

Next

/
Oldalképek
Tartalom