Pifkó Péter: Töredékek a királyi városról - Városunk, múltunk 1. (2015)

élet boldogságát, szerelmi idilljét csak a nagyvárosi élet mindennapi zaklatottsága, bezártsága zavarta.

A velencei nászút után Babits egy időre rendőri felügyelet alá került. Érthető volt tehát menekülésük a természetbe. 1922-ben legkedvesebb barátjuk,

Szilasi Vilmos meghívására Dél-Németországba mentek. 1923-ban a Dö- mös melletti Gizella-tele- pen nyaraltak, igyekeztek megismerni a Dunakanyar szépségeit is. Első esztergomi látogatására így emlékezik vissza Babits.

„A valóságos eleven Esztergomot hajóról pillantottam meg először, a Dunán: s ez csakugyan olyan volt, mintha valami fenséges és szent királyi székhelyre vonulnék be. A bazilika magasból nyújtotta elibém keresztjét; az alkony aranyszőnyeget terített a hullámokon át a palotáig; fölötte széles ünnepi karzatot mímelt a Várhegy fennsíkja, ahol nagy pénzű s szenvedélyesen tervezgető prímások egykor a Magyar Siont ábrázolták ki... ma otthonos tájkép néz rám, meghitten, mosolyogva, verandám üvegkockáin át, friss színekkel, mint egy rajzhálós karton. Szent István székhelye iparkodó, messziről füstölgő bányavároskák

281

Babits Mihály és Török Sophie