Pifkó Péter: Töredékek a királyi városról - Városunk, múltunk 1. (2015)

„Várady Antal - Jókainak (1870. dec. 11.)

Lelkem igazi barátom!

Elérzékenyülve, könnyel szememben köszönöm meleg megemlékezésedet.

Ifjú korom valódi barátai közül már csak egyedül Téged bírlak, de boldog emlékeim s leg tisztább baráti s testvéri hagyományosa és örököse is egyedül Te vagy.

Hozzád ragaszkodom mind azon szent érzelmeimmel, melyekben oly kevesen osztoztatok, Hozzád, ki soha meg nem tagadtál és gyengéd viszonyunkat meg nem sértetted.

Tarts meg továbbra is nagy becsű baráttságodba és ne tépd össze ifjúságom emlékkoszorúját, mely életem legdrágább kincse.

A közlött vers megifjított.

Látom kis szobámat, melyben Petőfi és Tompa lakott velem.

Hallom minden délután a Te lépteidet, élvezem hármunk praeferance játéka kellemeit és Sándor stereotip mondatát:

»Benn buksz Marczi, vagy benn buksz Tonele«

Ott ülünk később az Eisele Beiselében vacsoránál, Sándor erőssen kutséberezik. Istenem! Mily csekélységek, és még is mily drága emlékek!

Alig pár évtizede mióta Petőfi nem él, s ha a rólla közlött ferdeségeket főleg Zilahy otromba munkáját meg gondolom, úgy látszik mintha századdal előbb élt volna, oly kevés valódit tud rólla a Nemzet, - s a mit igazat tud, azt Te írtad.

263