Pifkó Péter: Töredékek a királyi városról - Városunk, múltunk 1. (2015)

A királyi város mellett a többi településen szintén a történelmi előzmények voltak a meghatározói a lakosság rétegződésének, strukturálódásának. Az érseki Víziváros összetételét elsősorban az itt lévő egyházi intézmények és a hozzájuk tartozó iskolák határozták meg. A népesség nagy részét papok alkották, akik az érsekséghez és a káptalanhoz tartoztak. Ugyancsak itt laktak a prímási és káptalani hivatalok tisztjei, tisztviselői is. A vármegyei hivatalnokréteg egy része is a Vízivárosba költözött. Az itt élő iparosok többségét az érsekség foglalkoztatta, a pékek, szakácsok, szabók, szűcsök, csizmadiák és tímárok a papi személyzetet szolgálták.

A káptalani fennhatóság alatt lévő Szenttamás mezőváros hegyoldalra felfutó házaiban elsősorban iparosok éltek. Már a 19. század első felében Szenttamás lakosságának 14 százaléka zsidó volt, akik kereskedésből, a szegényebbek iparból tartották el magukat. Elsősorban a természetföldrajzi tényezők határozták meg Szentgyörgymező mezőváros társadalmi ösz- szetételét, amely érseki tulajdonban volt. A hatalmas határral rendelkező község lakosainak kb. 80 százaléka földművelésből tartotta fenn magát, az iparosok száma csekély volt. Olyan iparágakat találunk itt elsősorban, amelyek a földműveléshez kapcsolódnak, a legtöbb iparos tehát kovács, nyerges, pintér, kádár. A Duna közelsége miatt a legnagyobb számban molnárok laktak, akik a téli hónapok elmúlta után kivontatták hajómalmaikat és a vízen őröltek. Földbirtokos vagy gyáros mindössze egy volt Szentgyörgymezőn. Az 1840-es évektől itt üzemelt Oltósy Pál szipkagyára, amelyhez jelentős meggyfatelepek tartoztak.

21