Pifkó Péter: Töredékek a királyi városról - Városunk, múltunk 1. (2015)

Az egyesítéskor a szabad királyi városban 1063, Szenttamáson 308, Szentgyörgymezőn 305, Vízivárosban pedig 163 házat írtak össze, ez 1839 házat jelentett. 1920-ban az egyesített Esztergom 2066 házból állt. A lakóházak számának mérsékelt növekedése összefüggött azzal, hogy a dualizmus korában a népesség sem gyarapodott jelentősen: az 1869-es népszámlálástól 1920-ig 3449 fő csupán a gyarapodás. (Ebben természetesen a háborús időszak is közrejátszott.) 1910-ben még a rendezett tanácsú városok sorában is csak az 54. helyen állt a város a listán szereplő 109 között, és több mint 10 helyet esett visz- sza az 1850. évi 43. hellyel szemben.

Az önkényuralom időszakára a kismértékű németesítés volt a jellemző, a dualizmus végére a magyarosodás, magyarosítás válik meghatározóvá. 1920-ban már csak 20-an vallották magukat német anyanyelvűnek, 122-re csökkent a „tótok" száma, s az egyéb nemzetiségek aránya továbbra is elenyésző maradt.

A felekezeti megoszlást vizsgálva a római katolikus vallás maradt az uralkodó. Megerősödtek azonban a reformátusok, s 1880-ban felépült plébániájuk is. Felekezeti-kulturális életük gazdagította a városban kialakult hagyományokat. Az izraeliták százalékos aránya alig változott a városban, Szenttamásról azonban egyre többen közülük a volt szabad királyi városba települtek.

Megismerve a város gazdasági életét, ennek fejlettségi szintjét, elmondhatjuk, hogy a lemaradás a társadalom valamennyi rétegére egyformán kihatott. Mivel

22