Pifkó Péter: Töredékek a királyi városról - Városunk, múltunk 1. (2015)

helyezett tőke értéke 1894-re 4 millió fölé került de ezt nem a komoly tőkével amúgy sem rendelkező polgárság növelte, hanem a főpapság. A legnagyobb gondot az jelentette - s ez nem változott a 19. század negyvenes évei óta hogy a meggazdagodott kereskedők, mint pl. Bisiczky János vagy Mihalik Bálint nem törekedtek arra, hogy tőkéjüket helyben befektetve a város gazdaságát élénkítsék, hanem a nagyobb piac reményében Pesten keresték boldogulásukat.

A négy település egyesítésével látszólag tehát létrejött egy egységes város, azonban ha külön-külön megvizsgáljuk e városok társadalmi rétegződését, s azt térképre vetítjük, a kép már korántsem olyan egyértelmű. Minden település ugyanis magán viseli azokat a természetföldrajzi és történelmi adottságokat, amelyek a török utáni újratelepüléssel létrejöttek. Az 1895 előtti években a királyi város belvárosi részében a vármegyei és városi hivatalnokréteg lakott. Ugyancsak a belváros hosszanti utcáiban laktak az iparosok és kereskedők. Házaik a főtéren (Széchenyi tér) sorakoztak. A Dunához közel tímárok, molnárok, szappanosok laktak. Itt találtak otthonra a halászok, fazekasok, serfőzők, fakereskedők is. A főutcán (Kossuth Lajos u.) a kereskedők mellett szinte minden iparág képviselve volt, közülük is számarányban kiemelkedtek a magyar és német szabók és vargák. A főutcával párhuzamosan, a mai Jókai és Mikszáth utcákban a csizmadiák, a szűrszabók és szűcsök voltak többen. A külvárosi részekben - mint a Tabánban, a Ferenc- és Józsefvárosban - a földművesek számaránya volt a legmagasabb. Ugyancsak ez a környék volt a nagygazdák, szekeresek, fuvarosok lakóhelye is.

20