Pifkó Péter: Töredékek a királyi városról - Városunk, múltunk 1. (2015)

és a Szenttamáson éltek és adóztak. A megyei hiva­talnokok birtokai a vármegye más településein feküd­tek. A városi hivatalnokok és értelmiségiek nem ren­delkeztek nagyobb vagyonnal. Mellettük a módosabb kereskedők és iparosok voltak a kultúra pártfogói. Az 1867-es kiegyezés után Esztergomban is elültek a politikai viharok. Esztergom város történetének jelen­tős évszáma 1867. Ekkor ugyanis az önkormányza­tát visszanyert vármegye és város együttes óhajára ismét szétválasztották az 1848-ban egyesített négy települést: Esztergom szabad királyi várost, Vízivá­rost, Szenttamást és Szentgyörgymezőt. Ennek kö­vetkeztében 1876-ban a királyi várost olyan intézke­dés sújtotta, amely kihatott további fejlődésére is. Mivel lélekszáma a testvérvárosok leválasztása után alaposan csökkent, s nem érte el a 15 ezer főt, az 1876. évi 20. törvénycikk értelmében megfosztották törvényhatósági jogától. Ezért 1876 után Esztergom városának legfőbb politikai célkitűzése az volt, hogy történelmi múltjára hivatkozva ezt megpróbálja visz- szaszerezni. 1886-ban azonban reménytelenné vált a helyzet, mivel a 22. törvénycikkel a rendezett tanácsú város címet és jogállását végérvényesen megerősítet­ték. Ha nagy vonalaiban áttekintjük a város gazdasági életét, akkor egy törvényhatósági jogát vesztett, el­kedvetlenedett településsel találjuk magunkat szem­ben, amely a 19. század első évtizedeiben szerzett lemaradását fokozatosan növelte, s a kapitalista fej­lődés követelményeivel nem tudott lépést tartani. A Takarékpénztár betétállománya nőtt ugyan - a be­19

Next

/
Oldalképek
Tartalom