Pifkó Péter: Töredékek a királyi városról - Városunk, múltunk 1. (2015)

ták Meszéna János elnökletével. A 48-as tisztségviselők tisztségeiket visszaadták, s megalakult az új testület. Az önkényuralom alatt hozott rendelkezéseket semmisnek nyilvánították, köztük a város egyesítését is. S ekkor ismét furcsa helyzet állt elő a testvérvárosok esetében. Mivel az országgyűlési képviselőválasztásokat az 1848. V. törvénycikk szerint bonyolították, az új polgármesternek, Kollár Antalnak meg kellett hívni a három község küldötteit is. így tehát a város képviselő-választás szempontjából egységes maradt 1861 után is. Ugyancsak a négy városra együttesen vetették ki a fogyasztási adót is. E két momentum utalt mindössze a korábbi egyesítésre.

A közigazgatási egyesítés 1850. október elsején történt meg. A társvárosok többszöri tiltakozása nyomán csak 1853-ban vált az egyesítés véglegessé. Ez az egyesítés az alkotmányos idők kezdetéig érvényben volt.

A szabad királyi várost is visszahelyezték törvényes jogaiba. Besze János választási elnök irányítása alatt hatvanhat képviselőtestületi tagot választottak, akik közül harminchárom a papok, ügyvédek, kereskedők közül került ki, a másik harminchárom pedig a földművesekből. Megválasztották a város tisztviselőit, élükön Kollár Antal főpolgármesterrel.

A szabadságharc bukásától a kiegyezésig a város fejlődése lelassult, bár a társadalmi élet egyes területein előrelépés mutatkozott. A város fejlődését nehezítette a korábbiakban felvázolt fejletlen gazdasági élet, ipar és tőkeszegénység. A legtöbb tőkét az 1844-ben megalakult Takarékpénztár képviselte, létrehozásá16