Négyesi Lajos: Szent István, a katona (1999)

legjobban, hogy a katonai szolgálatokból befolyó adók és ajándékok képesek egy országot fenntartani, mivel a kánság jövedelmének jelentős részét ezek tették ki. // Őseink már az Etelközben is aktív kereskedelmet folytat­tak. Marvazi15 szerint ez volt a gazdagságuk forrása. Nem véletlenül, hiszen itt haladtak a térség legfontosabb kereske­delmi útjai. A magyarok valószínűleg megtartották arab bi­zánci és varég kereskedelmi kapcsolataikat az új hazában is, amelyek stabil felvevő piacot jelentettek a kalandozó hadjá­ratokon zsákmányolt holmiknak, cserébe pedig folyamatosan szállították a szükséges árukat. Az élénk pénzforgalmat jelzik a sírok gyakori dirhem leletei. 933-ban érte az első jelentős vereség a kalandozókat. I. Henrik ugyanis 9 év után megtagadta az adófizetést és a megbüntetésére érkező csapatot már erős, fegyelmezett se­reggel várta. Ez azonban csak egyik eleme volt azoknak az intézkedéseknek, melyeket a kalandozók ellen hozott. Sok­kal jelentősebb lépés volt, hogy a fontosabb utak mellett fekvő településeket és az átkelőhelyeket megerősíttette. Ezek a várak továbbra sem tudták meggátolni a magyar betö­réseket, hiszen a könnyűlovas sereg a behatolás időszakában nem volt utakhoz kötve, a folyókon pedig egyszerűen átúsz­tattak. M ás volt a helyzet a hazatérés időszakában. A zsákmány jelentős terhet jelentett. A szállításához szekereket és málhás állatokat kellett használni, de a rabszolgának elhajtott lakos­ságot sem lehetett árkon-bokron keresztül terelni. Az így lelassult és sebezhető kötelékek rákényszerültek az utak használatára, és számukra ekkor már komoly akadályt jelen­tettek az erődítmények. A málha lassító hatása önmagában nem jelentett volna gondot, mivel még így is gyorsabbak vol­15 Marvazi. HKIF 45. o. 18

Next

/
Oldalképek
Tartalom