Négyesi Lajos: Szent István, a katona (1999)

szászok földjét, de megjelent egy újabb csapat, akik azzal fenyegetőztek, hogy a dalamancok ellen fordulnak, ha nem juttatják őket is hasonlóan gazdag zsákmányhoz. Nem tehettek mást, minthogy a második csapatot is elvezették a szászok földjére, miközben az első csapat dalamanc föld vendége maradt. Eltartásuk azonban hasonlóan tragikus hatással volt vendéglátóikra, mint a szászokra a másik csapat látogatása.14

Valószínűleg a legnagyobb siker az volt, ha egy uralkodót adófizetésre lehetett kényszeríteni. A magyaroktól ugyanis nem csak fegyveres szolgálatot, hanem békét is lehetett vásárolni. I. (Madarász) Henrik 9 évig fizette az adót. Ez alatt az országa elszegényedett, ami csak részben tulajdonítható a vitathatatlanul jelentős összegű sarcnak. Valószínűleg nagy szerepet játszott az a haderőfejlesztés is, melynek sikere a magyarok riadei vereségében nyilvánult meg. Mindenesetre tény, hogy a 9. évi sarcot csak úgy tudta volna fizetni, ha a templomok ezüstjét olvasztatja be.

A magyarok igazi professzionális harcosok voltak, akár a kor félelmetes vikingjei. Racionális kereskedő szemlélet vezette őket. Alacsony kockázat — nagy haszon. A hadjáratok rendszerint a nyugat hatalmi harcaihoz kapcsolódtak. A szövetséges uralkodó fizetett a magyarok szolgálataiért, de ami fontosabb, pontos tájékoztatással szolgált az ellenség állapotáról és helyzetéről, a területe hadműveleti bázist jelentett, emberei pedig elkalauzolták a kalandozókat az ellenség területén és tolmácsoltak is, ha kellett. A viszony persze a szövetségesek között sem lehetett felhőtlen, hasonlóan a Török Birodalom és a Krími Tatár Kánság kapcsolatához. Ez utóbbiak viszonyát jól jellemzi, hogy a hadjáratok idején, nemegyszer a törökök figyelmeztették a lakosságot a szövetséges tatárok átvonulására. Egyébként a Tatár Kánság példázza a

14 Uo. 248. o.

17