Négyesi Lajos: Szent István, a katona (1999)

leg nem ereklye céljából történt, hanem valamilyen gyakorlati okból. A test elrejtésének célja az volt, hogy a király teteme a bazilikában nyugodjon, tehát a különböző csodákat produkáló test továbbra is az épület falain belül maradjon. Ekkor még nem volt szentté avatva, így egyes testrészei nem számítottak ereklyének, tehát az aknasírba rejtés pusztán a test megőrzését szolgálta. A jeltelen kőlappal fedett sír titkát ismerték a szerzetesek, csak illetéktelenek nem tudhattak róla. Az elrejtés valószínűleg nem egyszerre történt. Első alkalommal csak a szarkofágot nyitották fel és a testet egy fa koporsóba helyezték át A temetési kellékeket — korona, országalma — összeszedték, és a kincstárban kerültek. A jobb kéz fontosságát az adta, hogy ezen volt a király gyűrűje. A tetem kiemelése közben szakadhatott le a jobb kar, mivel ebben fogott valamilyen nagyobb tárgyat a király. Valószínűleg nem jogart — hiszen ez egyetlen korabeli ábrázoláson sem szerepel —, hanem kardot, mely szintén fontos uralkodói jelvény volt. III. Béla sírjában is ott van egy temetési kard a király jobb vállöblébe fektetve. A kard eltávolítása kisebb fennakadást okozott, mivel a király mumifikálódott markából csak az ujjak leszakításával lehetett volna kivenni. A király testének meggyalázását azonban senki sem merte vállalni. így a véletlen a kezükre játszott, mivel a leszakadt kart a ruha ujjából kihúzva el lehetett távolítani a testtől, hogy később a kardot kivehessék. A mumifikálódott ujjak közül csak a markolatgomb levétele után lehetett kihúzni a kard markolatát. Valószínűleg rögzítették a keresztvasat és a markolatgombot, majd eltávolították a markolattüske sze- gecsfejszerűen elkalapált végét és lehúzták a gombot. így már ki lehetett venni a markolatot a király kezéből, mely. megőrizte a fogás miatti rést a marokban. A hüvelykujj vízszintes helyzetéből arra következtethetünk, hogy a kardot

105