Négyesi Lajos: Szent István, a katona (1999)
A Szent István által megkezdett folyamat, melynek célja a nehézfegyverzetű lovasságon alapuló haderő megteremtése volt, 1038 után torzult, majd Aba Sámuel trónra kerülésével elakadt. Az idegenek elűzése, és a fűurak elleni atrocitások, — melynek legmegdöbbentőbb esete a Csanádi vérengzés, ahol Sámuel hüsvétkor ötven összeesküvéssel gyanúsított fűurat veretett agyon —, megfosztotta attól a magas harcértékű állománytól mely képes volt nyugati módon harcolni. A következű években tovább tartott ez a kedvezűtlen tendencia, így a Vata-féle lázadás után csak töredéke maradt meg a nehézfegyverzetű vitézeknek. Ekkor érvényesült a Szent István által megszervezett vármegyei rendszer hatása. Elindult egy fejlűdési folyamat, melynek során kialakult egy sajátosan magyar harceljárás, mely hatékonyan ötvözte a nyugati és a keleti elemeket. A Szent Jobb István testét halála után Esztergomból végsű nyughelyére, Székesfehérvárra szállították. A nyári meleg miatt alkalmazhattak valamilyen alapvetű konzerválási eljárást. A kb. három napos út végére feloldódott a hullamerevség, és a testet gond nélkül tudták felöltöztetni majd a végtagokat a temetési helyzetnek megfelelűen elrendezni. A száraz augusztusi melegben a test hamar elveszítette nedvességtartalmának jelentűs részét, szinte megaszalódott a fehér márvány szarkofágban. A következű években a nagy király sírja körül a nép spontán tisztelete alakult ki, attól függetlenül, hogy ekkor még szó sem esett szentté avatásáról. Sírjánál „az Úr több éven át sok kórságban senyvedőnek, lázbetegnek, sanyargatását s nyomo103