Walter Gyula: Szent beszéd (1890)
téneti tény, csak azon kötelezettséget vonják kétségbe, hogy teljesítenünk kell, mit magában foglal. Ez okoskodás szerint azt is mondhatná valaki: «Elismerem, hogy a király törvényei valók, szentesítettek, de teljesítésükre nem érzem magamat lekötelezve.» Eltürné-e A. H. valamely király, eltürné-e valamely kormány, hogy jogos törvényeivel szemben kiki tetszését kövesse?! Próbálja meg valaki mondani: «Elismerem, hogy van adótörvény, de ezért arra, hogy földjeim, házaim, jövedelmeim után adót fizessek, magamat kötelesnek épen nem tartom!» Meg fog-e ezzel az okoskodással a hatóság elégedni ?! Avagy mit szólnának önök atyák és anyák, ha a gyermek valamely parancsukkal szemben igy okoskodnék: «Elismerem, hogy atyám, anyám vagy, de parancsaidat teljesíteni köteles nem vagyok.» Megelégednének önök e válaszszal?! Ha azonban az emberek megkövetelik és megkövetelhetik, hogy törvényeik, parancsaik, rendeleteik teljesittessenek, egyedül a legfőbb Úr, a mindenség Alkotója volna kénytelen elviselni alattvalóinak szeszélyeit? Egyedül neki kellene tűrnie törvényeinek mellőzését? Egyedül neki kellene megelégednie alattvalóinak, nyomorék teremtményeinek, féreg szolgáinak akaratosságával és tetszésével?! íme Á. H. a képtelenség, mely a vallásközöny fogalmában rejlik. íme az igazságtalanság, melyet magában tartalmaz. íme a hálátlanság, melylyel a legjobb Atyát illeti, hogy ne mondjam — vakmerő lázadás, melyet a mindenség Alkotója és Ura ellen intéz! * * *• É Veszélyes betegségek, pusztító járványok idején minden törekvésünk odairányul, hogy kellő óvintézke-
