Tóth Tibor: Szénbányászat a dorogi medencében 1781-1981 (1981)
Bányászmunka, bányászélet, munkásmozgalmak 49 közbiztonság veszélyeztetése stb.) alatt letartózta- tandók. Közbenjáró közegek megfelelőleg kioktatandók és utasítandók, hogy eljárásukban a legnagyobb tapintatot és legmesszebbmenő körültekintést tanúsítsák, nehogy az amúgy is elégedetlen munkásságot szükség nélkül felizgassák. A tekintetbe jövő szénbányatelepek a következők: 1. Tatabányavidék szénbányák, székhely Tatabánya. 2. Esztergomvidéki szénbányák, székhely Dorog. 3. Pestvidéki szénbányák, székhely Pilisvörösvár és Pilisszentiván. 4. Salgótarjánvidéki szénbányák, székhely Salgótarján, Baglyasalja, Mizserfabánya. 5. Sajóvölgyi szénbányák, székhely Rudolftelep, Sajókazincz, Sajószentpéter, Királd. A jelzett bányákban a fővezérség ott működő szénkirendeltségei megfelelően igénybe veendők. Megjegyzem végül, hogy a karhatalmak megerősítése, illetve kirendelése végett intézkedés innen fog történni. A fővezér helyett. Gerbert alezredes.” 1921. január 19. A Szénügyek Katonai Felügyelőjének jelentése. „A tegnap kitört sztrájk a dorogi Tömedék aknában a karhatalom idejekoráni beavatkozása következtében letört. Ma éjjel a sztrájk kiterjedt az Auguszta, Reimann és Annavölgyi aknára is, ennek letörése ma estig feltétlenül elvárható. Ma reggel az összmun- kásság 44%-a sztrájkolt, a termelés 130 vagon helyett csak 80. A Szociáldemokrata Párt budapesti központjának a befolyása érezhető. A sztrájk kitörésének közvetlen oka a három lázító kiemelése volt (a negyedik idejekorán megszökött). A kirendelt karhatalom igen katonásan viselkedik, ennek ottmaradása előreláthatólag holnap reggelig szükséges. Elszállásolása és élelmezése jó. Az esztergomi alispán továbbra is a színhelyen marad. Fenti jelentésemet teljhatalmúlag a budapesti magyar királyi körletparancsnoksággal is közlöm. Egy detektívjelentést szíves tudomásulvétel végett visz- szakérőleg csatolok. Riedl.” (Riedl Lajos tábornok, a Szénügyek Katonai Felügyelője.) 1921. május 17. A Bányász Szakszervezet beadványa a miniszterelnökhöz. (Részlet.)^ „Nagyméltóságú Miniszterelnök Ür! Alulírottak, a Magyarországi Bánya- és Kohómunkások Országos Szövetségének vezetői, azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulunk Nagyméltóságodhoz, méltóztasson a közigazgatási hatóságokat utasítani, hogy szövetségünk vidéki helyi csoportjainak a törvény és a miniszteri rendeletek keretein belül való működését ne akadályozzák meg. 1919. augusztus havában idegen megszálló csapatok mindenütt betiltották a helyi csoportok működését, elkobozták a tagsági könyveket, tagsági járulékbélyegeket, a tagsági járulékokból befolyt pénzeket és a helyi csoportok vezetőségi tagjait lezárták. Napokon keresztül fogvatartanak embereket, akiknek csak az a bűnük, hogy tagsági járulékokat fogadnék el és közvetítenek a központnak. A legsúlyosabban alkalmazzák ezt Ózd vidék, Salgótarján vidék, Dorog vidékén. A dorogi kerületben dorogi és tokodi, úgyszintén a csolnoki és kesztölczi csoportjainak vezetőit felszólították, hogy szüntessék be a járulékok beszedését, végzést azonban nem adtak. Egyúttal dorogi helyi csoportunk két vezetőségi tagját, név szerint Zbele Ferencet és lVoller Mihályt 1921. január 17-én letartóztatták és még ma is fogvatartják. Elkoboztak tőlük tagsági könyveket, Bányamunkás zsebnaptárokat és az eladott naptárokért befolyt összegeket. Ugyancsak hónapok óta fogvatartják a csolnoki helyi csoportunk egyik vezetőségi tagját, Morvái Jánost. Ezek ellen megindították az internálási eljárást. A hatóságoknak ezen intézkedései annál is inkább súlyosak, sérelmesek, mert azáltal, hogy a hatóságok ezen tilalmakról nem adnak végzést, ezzel lehetetlenné teszik a közbenjárást a felsőbb hatóságoknál. Továbbá, mert politikai szempontból akadályozzák szövetségünk vidéki helyi csoportjainak a működését és ugyanakkor keresztényszocialista szakszervezeteknek szabadon engedik az agitációt, valamint gyűlések tartását, dacára annak, hogy az ország széntermelésének fokozása körül egyáltalán nem tudnak felmutatni eredményeket. Evvel szemben azon telepeken, ahol szövetségünk helyi csoportjai működnek, a termelésben mindenütt olyan fokot értek el, amellyel messze fölötte állanak a többi telepnek. Mély tisztelettel bátorkodunk megemlíteni azt, hogy szövetségünk és azok helyi csoportjainak működése fontos közérdek, mert hiszen gazdasági és kulturális célokat szolgál. Nemcsak, hogy semmi ok sincs tehát arra, hogy ezen szövetség és különösen vidéki csoportjai működése elé akadályok gördítessenek, hanem szerény nézetünk szerint úgy az államnak, mint a társadalomnak a leghathatósabban támogatni kell bennünket alapszabályszerű működésünk és céljaink elérésében. Vagyunk Nagyméltóságodnak alázatos tisztelettel A Magyarországi Bánya- és Kohómunkások Országos Szövetsége:” Csóka Vendel Batta Gyula elnök titkár „1921 végére az uralkodó osztályok restaurált hatalma viszonylagosan megszilárdult, a fehérterror mérséklődött. E folyamat egyik jellemző aktusa volt az 1921 decemberében kötött Bethlen—Peyer paktum. A paktumban foglaltak alapján a bányamunkások szabad költözködési jogát helyreállították, a Szénügyek Katonai Felügyelőségét megszüntették. Ezen engedmények fejében a Szociáldemokrata Párt vállalta, hogy agitációjával — különösen a bányavidékeken — oly térre nem lép, mely a termelés folytonosságát és mérvét veszélyeztetné.”
