Tóth Tibor: Szénbányászat a dorogi medencében 1781-1981 (1981)
Életrajzi adatok 145 Életrajzi adatok Bán Imre (Nagyvárad, 1890—1945). Ügyvéd, technikatörténész. 1923-tól a Salgótarjáhi Kőszénbánya RT. jogi osztályvezetője, majd a vállalat helyettes igazgatója. Levéltári kutatásai alapján több tanulmányt írt a magyar bányászat múltjáról. 1944 végén ismeretlen körülmények között vesztette életét. Beudant, Francois Suplice (1787—1852). A párizsi egyetem ásvány-földtani tanára. Magyarországi tanulmányairól 1822-ben háromkötetes munkát adott ki, Magyarország első földtani térképével és szelvénymelléklettel. Dräsche Henrik (1811 — 1880). Brünni középiskolái és bécsi műszaki és jogi tanulmányai után 1821-ben lépett nagybátyja, Miesbach Alajos szolgálatába, aki 1839-ben a Selmecbányái Bányászati Akadémiára küldte, ahol — kiváló minősítésű — bányamérnöki oklevelet szerzett. Nyugat-európai tanulmányútja után átvette Miesbach bányáinak műszaki igazgatását, majd nagybátyja halála után annak örökébe lépett. A Bécsben élő Dräsche pesti irodájának vezetését a jogi képzettséggel is rendelkező öccsére, Gusztávra bízta, bányáinak irányítására pedig kiváló képzettségű bányamérnököket szerződtetett (köztük Hantken Miksát és Zsigmondy Vilmost). A Drasche-érdekeltség területén alakult meg (1868-ban) a „Kőszénbánya s Téglagyár Társulat Pesten”. Dräsche négy évtizedes működése alatt nagy érdemeket szerzett a dorogi medence bányászatának fejlesztésében, gépesítésében. Bányanyitások, bányabeli és külszíni vasútépítések, gőzgépek, telefon üzembe állítása, vastagtelepi fejtésmódok kialakítása, lakótelepek építése fűződik nevéhez. Hantken Miksa (Jablonka 1821. szept. 26.— 1893. jún. 26.). Geológus, paleontológus, az MTA tagja. Főiskoláit Bécsben és Selmecen végezte. 1850-es években Dorogon volt bányatiszt. 1869-ben megszervezte a Földtani Intézetet, amelyet mint igazgató vezetett. Ő készítette a magyarországi kőszéntelepek első, gyakorlati szempontból is jelentős összefoglaló ismertetését. Miesbach Alajos (Röschitz 1791 — 1857. okt. 3. Baden). Műszaki és gazdasági képzettségű, osztrák származású téglagyáros és bányatulajdonos. Bécs környéki téglagyárainak szénellátására bérelte bányáit. (1835. Brennberg, 1838. csolnoki és mogyorósi Vallásalapítvány, 1850. a tokodi papnevelde, 1851. a dorogi főkáptalan területének bérlete.) Az 1838. évi pesti árvizet követően Rákoson téglagyárat alapított és azt széntüzeléssel üzemeltette. Sokat áldozott bányái fejlesztésére. Azok irányítását Dräsche Henrik vezetésével kiváló szakemberekre bízta. Érdeme, hogy mint a medence második tőkeerős vállalkozója (a gróf Sándor család mellett) lehetőséget teremtett a rendszeres és szakszerű bányászat általános kifejlődésére. Péch Antal (1822—95) bányamérnök, az MTA tagja. Úttörőként foglalkozott a földkéregmozgásokkal (geomechanika). A Bányászati és Kohászati Lapok alapítója. Jelentős érdemei vannak a bányászati szaknyelv magyarosítása és a bányászat történetének kutatása terén. Korának legjelentősebb bányamérnöke. Ranzinger Vince (Gottschee 1856—Bécs 1933. ápr. 24.). Bányamérnök. Szolgálatát a dorogi (tokodi) szénbányáknál kezdte, amelynek 1886-ban üzemvezetője lett és kifejlesztésében jelentős érdemeket szerzett. Hazánkban elsőként vezette be az iszaptömedékelést a vastag széntelepek lefejtéséhez. 1899-től a tatai szénbányák vezérigazgatója. Rehling Komád (Pécs 1874. nov. 26.—Eger 1957. jún. 6.). Bányamérnök, 1920-tól a MÁK tatabányai—tokodi üzemeinek igazgatója. 1936-ban megindította az oroszlányi medence bányászatát. Egészségügyi, kulturális és sportintézményeket létesített. Nagyarányú gépesítés, villamos erőművek, veszprémi távvezeték építése stb. fűződik nevéhez. Schmidt Sándor (Felsőbánya, 1882. márc. 12.— Bp. 1953. jún. 12.). Bányamérnök, oklevelét 1904-ben Selmecbányán szerezte. Szolgálatát 1902-ben a nagybányai állami bányavállalatnál kezdte, majd 1904-ben a Salgótarjáni Kőszénbánya RT. kötelékébe átlépve a Zsil völgyében működött. 1905-től Dorogon volt üzemvezető, majd 1911-től bányaigazgató. 1933-ban Magyarországon elsőként nyerte el a bányamérnöki doktori fokozatot. Dorogi működését az üzemek koncentrációja jellemzi (Reimann- alagút). A karsztvíz elzárására alkalmazott cementálási eljárása, technikai újításai úttörő
