Tóth Tibor: Szénbányászat a dorogi medencében 1781-1981 (1981)
146 Függelék jellegűek. Számos szociális, kulturális és munkásjóléti intézmény alapítása fűződik nevéhez. Székely Lajos (Mecsekszabolcs 1895 — 1977. Budapest). Selmecbányán megkezdett tanulmányait 1920-ban Sopronban fejezte be, ahol bányamérnöki diplomát szerzett. Munkáját a MÁK tokodi bányaüzeménél kezdte, majd Ebszőnybánya üzemvezetője volt. Ezután az Ódorogi bányák üzemvezetője, később körzetfőnöke. Az államosítás után a dorogi szénbányák igazgatóhelyettes főmérnöke. 1952-ben Kossuth- díjjal tüntették ki. 1953-tól a Bányászati Tervező Intézet igazgatója az 1959. évi nyugdíjba vonulásáig. A bányavíz, a középső eocén úszóhomok elleni védekezésben, a bányák víztelenítése, újra- nyitása, új bányák telepítése és a szakoktatás terén szerzett igen nagy érdemeket. Publikációi közül kiemelkedő „Az Esztergom vidéki szénmedence bányászatának fejlődése” c. monográfiája. Vida Jenő (Bp. 1872. aug. 30.—Auschwitz, 1945. márc.). 1914-től a MÁK RT. vezérigazgatója. 1927-től a felsőház tagja. A német megszállás után elhurcolták és Auschwitzba deportálták. Vizer Vilmos (Pécs 1873. nov. 18.—Bp. 1945. márc. 15.). Bányamérnök. Oklevelét 1895-ben Selmecbányán szerezte. 1905-ben került a MÁK kötelékébe. 1939-től műszaki vezér- igazgató, 1941-től a MÁK vezérigazgatója. Szerepe volt a bányamunka gépesítésében, 1943-ban tiszteletbeli műszaki doktori címet kapott. Szakirodalmi tevékenysége jelentős. Zsigmondy Vilmos (Pozsony 1821. máj. 14.— Bp. 1888. dec. 21.). Bányamérnök. 1848-49- ben Resicabánya gondnokaként a szabadság- harc fegyvergyártását segítette, bebörtönözték. Számos hazai bánya fejlesztésében vett részt. Artézi kutak fúrását és hévizek hasznosítását kezdeményezte. Legjelentősebb alkotása a margitszigeti (1867) és a városligeti artézi kút (1876—78). 1850—60 között dolgozott Dorogon, illetve Annavölgyön. Jókaihoz fűződő barátsága miatt neki tulajdonítják a „Fekete gyémántok” szaktanács- adói szerepét és Berend Iván modelljét.
