Tóth Tibor: Szénbányászat a dorogi medencében 1781-1981 (1981)
10 Bevezetés A medence szénbányászatának előzményei „A dörzsölés útján való tűzgerjesztés először adta meg az embernek az uralmat egy természeti erő felett, s ezzel véglegesen elválasztotta őt az állatvilágtól ” (Engels: Anti — Dühring 118. old.). Fellobbant a láng, megszületett az ember nagy találmánya: a mechanikai mozgásnak hővé való átalakítása. Felfedezőjét a görög mitológia tűzrabló titánjáról Australopithecus Prometheus-nak nevezték el. A tűz az ember fejlődésének nélkülözhetetlen eszköze lett. Melegítette odúját, ehetővé tette ételeit, elűzte a sötétséget, kemény kővé alakította a lágy agyagtárgyait, porlaszthatóvá a sziklát. Űj szerszámokhoz, új fegyverekhez segítette az embert. Az ember pedig tisztelte, istenévé emelte és félt gonosz dühétől, amely gondatlan, gyilkos kézben még ma is fékezhetetlenül pusztítja városait, életét. Évezredek múltak el, amíg a tűz elvesztette isteni nimbuszát és az ember letaszította oltáráról, bedugta kazánjaiba, befogta gépeibe. Az első találmányt csak évezredek múlva követte a másik, az emberi fejlődés szempontjából szintén döntő jelentőségű felfedezés: a hőenergia mechanikai energiává alakítása. Alkotói közül elégedjünk meg a legismertebb, James Watt nevével, aki a XVIII. század legmodernebb gőzgépét szerkesztette meg (1765) és ezzel hatalmas lendületet adott a textiliparban már kibontakozó ipari forradalom gyors térhódításához. Körülbelül erre az időszakra — a XVIII. század közepére — esik a vasolvasztók koksztüzelésre való áttérése is, így a szénbányászat rohamos fejlődését immár semmi sem akadályozta Angliában. Fejlődésről és nem indulásról beszélünk tehát, hiszen a szén ismerete és termelése is évezredekkel előzte meg általános, ipari felhasználását. Talán a legrégibb adat Fushun-ból, Kína ma is egyik legnagyobb szénmedencéjéből származik, ahol a szénbányászat több mint háromezer éves. Theophrastos szerint (i. e. 373—i. e. 288) a kovácsok és ércöntők „antrakhest” (kőszenet) használnak munkájukhoz. Plinius (23—79) a Germánia ÉNY-i vidékein élő népekről írja: „földdel főzik ételeiket és annak tüzé- nél melegszenek” (tőzegről lehet szó). Németország területéről ezután már csak a XIV. században (1317-ben) kapunk hírt a Dortmund közelében folyó bányászatról. Hasonló korú lehet a zwickaui bányászat is. Franciaországban szintén a XIV. század elejére tehető a St. Étienn-i bányászat kezdete, bár egy 1349. évi bírósági vizsgálat már 90 éves bányákat is említ (Auvergne környékén). Belgium 1049-re, Hollandia (Rolduk) 1113-ra teszi szénbányászatának kezdetét. A nyugat-európai bányászat legrégibb adatai Angliából származnak, ahol a római korú szénbányászat régészeti leletekkel is bizonyítható. A 833-ból származó „Szász Krónika (Saxon Chronicie)”, majd egy 1183-ban keltezett okirat és az 1239-ben kiadott első bányászati jogosítvány alapján szinte egyértelmű, hogy a szigetország területén a szénbányászat legalább ezeréves, de lehet, hogy ennél is nagyobb múltra tekint vissza. Oroszország kőszén-kincsének kiaknázása a XVI. században (moszkvai medence), Észak-Amerikáé a XVIII. században (Virginia állam 1730, Francia- Kanada 1740) kezdődött. A magyar szénbányászat bölcsője a Sopron melletti Brennbergen ringott, ha ringott, de leginkább csak zötykölődött. A széntelepet Rieder János, Németországból származó szegkovács 1753-ban fedezte fel. 1759-ben a város bányát nyitott, de a szenet nem tudta értékesíteni, így hét hónapi működés után bezárták azt. 1768-ban — Mária Terézia személyes utasítására — a város 10 hónapon keresztül ismét — gazdaságtalanul — üzemeltette bányáit, ezután csak 1787-ben nyitják újra, ismét rövid időre. 1791 a következő bányanyitás éve. Részvénytársaság alakul, amely kincstári segédlettel csatornát kezd építeni (Bécs—Győr között) a bánya termelvényének gazdaságosabb szállítására. A társaság 1802-ben bukott bele vállalkozásába. A bányát (a megépült csatornaszakasszal együtt) átveszi a kincstár és szakértő bányászokkal, ezután már folyamatosan működteti. Nógrádveröcén 1768-ban Migazzi Kristóf bécsi bíborérsek nyittatott bányát. A kitermelt szenet a Vác környéki iparosok között ingyen osztotta szét, de azoknak így sem kellett, mert „kárt okozott munkájukban”. Zsemlye (Vértessomló) község határában 1780 körül találták meg a széntelepet. 1810-ben már két aknából termeltek, de a napi széntermelésük nem haladta meg a 2,5—3,0 tonnát. A Pécs vidéki feketekőszén természetes kibúvásain a kovácsok már 1785-ben ástak kőszenet, Vasason valószínűleg még korábban. 1787-ben egy pesti kovács (Decker Ferenc) és egy molnár (Hausenhaud Simon) vették bérbe az uradalom területét. 1794- ben az uradalom, 1808-tól a pécsi cs.k. bányaigazgatóság (Berks) bányászkodott. A borsodi szénmedence már 1730 körül ismert volt,
