Kőrösy László: Szabadelvű sajtót! (1879)
8 zük, a ki elveit, Ítéletét, akár gáncsban, akár dicséretben, minden tekintet nélkül, csakis az igazság kényszerítésére fejezi ki. A ki nem törődik azzal, ha gáncsa bizonyos embereknél valami lyrai állapotot, akár alattomos fondort, akár rettenetes elkeseredést eredményez. Mert mindig megnyugtatja az az öntudat, hogy igazságosan és lelki- ismeretesen járt el. Vagy nem törődik vele, ha dicsérete bizonyos sárga embereket nagyon megsorvaszt, mert az igazi érdem kiosztása mindig dicsőbb, mint néhány irigy egyén féltékenységének elviselése. Egyenes szónak nevezi a magyar ember a keresetlen, az őszinte, a czikor- nyátlan kifejezést. Egyenes szavú ember azonban csak a független lehet. Van az egyenességben valami energia, sőt elszántság, de férfiút becsültebbé alig tesz valami az egyenességnél, mely alattomos utakon nem kanyarog s mely a nyelvet nem a gondolatok takargatására használja. A függetlenség és egyenesség tehát oly erények, melyeket liberális journalista nem nélkülözhet s melyet a szabadelvű közönség megkövetel. Sajnáljuk, hogy lapunk szerkesztője, kinek érdemeit sohasem tagadjuk, nem a függetlenség lobogója alatt s nem az egyenesség nyilt fegyverével harczol. De a megindult mozgalom tartsa legszentebb kötelességének szabadelvű orgánumát független és egyenes szavú férfiú kezeire bízni. Különben csak neveket cserél. IV. Vádolják a mostani lapot, hogy nem szolgálja híven a város érdekeit. Azt mondják, hogy a lap az ősrégi czimeren kívül alig közöl egyebet a mi városi volna. Jogosak-e ezek a vádak? Megfelelünk. Ha figyelemmel kisérjük az „Esztergom“ pályafutását, azt találjuk, hogy igaza van azon vádnak, mely a lapot azzal terheli, hogy nem szolgálja híven a város érdekeit.
