Kőrösy László: Szabadelvű sajtót! (1879)
9 Mert ha szolgálná, akkor minden tehetségével buzogna, izgatna és lelkesítene azon eszmék mellett, melyek a közéletnek irányt, táplálékot és lelket adnak. A városrészek egyesítése egyike a legfölségesebb gondolatoknak. A helyi sajtó minden méltóságát és erejét föl kellett volna használni arra, hogy mentői jelesebb férfiaktól ez irányban magvas közlemények jelenjenek meg. És folyton táplálnia kell vala azt a lelkesedést, mely annyi gát, elfogultság és százados előítéletek mellett bizony végre is megcsökken mérvében. Mennyire vitte az „Esztergom.“ ? Se nem adott hozzá, se nem vett belőle semmit sem. Az eszme csak néhány fenköltebb szellemű férfiú eszméje maradt s a nagy közönség nem igen buz- dult a helyi lap tétlensége által a derék ügy mellett. Esztergom város és megye országgyűlési képviselőjének lépéseit lapunk sohasem kiséri figyelemmel. Ki tudassa velünk, hogy mikép jár el érdekeinkben az a férfiú, a ki alkotmányos képviselőnk, ha lapunk nem tudatja ? Ki bírálja eljárását méltánylattal vagy gáncscsal, ha lapunk nem bírálja ? Ki hidalja át a mi sérelmeinket, fájdalmainkat és bajunkat, ha lapunk nem hidalja ? Nem merjük ignorálásnak nevezni ez eljárást, csak roppant hiányosnak, melyet megszüntetni kötelességünk. Társadalmunk felvirágoztató eszméivel szintén pará- nyul foglalkozik. Az állandó színház ügye mintha már le is tért volna a napirendről. Sőt magasztalja azt a faházat, mely tűzveszély szempontjából szót sem érdemel. Mig más kisebb városok ünneppel nyitják meg a művészet méltóságát megillető templomot s kiveszik a barangoló kóbor színészek kezéből a koldúsbotot, addig mi csak el maradunk a régi hiány mellett s telepet nyitunk a mindenféle naplopónak. Mert tagadhatatlan, hogy a mostoha anya gyermekei szerencsétlenek. Azonban kérdjük csak, ki illetékesebb az állandó színház ügyét folytonosan táplálni, ha nem a szerkesztő, akár az ő tollával,
