Kőrösy László: Szabadelvű sajtót! (1879)
5 tatott egy kis tömjént. Ezért búcsúzott el tőle a régi dicsőség. Végre meglazult az a viszony, a mely loyalis szerkesztő és tisztességes munkatárs között mindenütt megtalálható. A szerkesztő fülei nyelvébe olvadtak; a szerkesztő pecsétnyomója elveszett. Nem volt a munkatársnak bástyája s a közönség néhány érintett tagja tolira bottal akart felelni. A mi viszály pedig támadt, annak csak fondorkodás s az egyenesség és őszinteség hiánya volt az oka. Ezért váltak meg azok a régi jó munkatársak. II. Mindinkább közeledik az az idő, a melyben nem a fegyverek romboló hatalma, nem a koronák hagyománya, nem a rang tündöklése, nem a vagyon és pénz fensősége, hanem a minden nemzetek boldogítója: a tudomány hatalma fog uralkodni. Akkor azután régiségtárba kerül a Tényes sisak, az éles szurony s az Uchatiusok minden alkotása , nem rabszolgai hódolat, de elismerő tisztelet tárgya lesz a korona, a tudomány fogja megaranyozni a rangot s a pénz aristokratia hatalma is megtörik. Ebben a korban mind egyformák leszünk, mert csak egy törekvés fog- lelkesíteni: az egyetemes műveltség-, az általános tudomány után való törekvés. És csak azt fogjuk tiszteletben, hódolatban részesíteni, a ki ebben a törekvésben kimagaslott, a ki részesévé vált az örök világosságnak, a tudománynak. E korszak hajnala viradásában élünk. Mi vagyunk az átmeneti idő bajnokai. És a sajtó az a nagy hatalom, mely ezt a jövendő korszakot megérleli, előkészíti és megteremti. Milyen fönséges hivatása van tehát a szabadelvű és független sajtónak. Tekintsük már most, hogy egy szerény vidéki lapocska mennyiben érvényesítheti hatalmát e mozgalomban ?
