Kőrösy László: Szabadelvű sajtót! (1879)
4 emberek véleményét kürtölik szent igazságnak ; ezek rendesen csak bizonyos érdekek mellett ütik fel a perosztó codexet. És minthogy hamis elvet szolgálnak, nem a jogos mértéket viszik a kérdésbe, hanem becsempészik az igazság látszatát. Megtámadnak olyasmit, a mit igazság szerint emelni kellene. Megdicsérnek olyasmit, a mit igazság szerint meg kellene kövezni. Elhallgatnak olyasmit, a mit mindig megbeszélni, tisztázni és bonczolgatni kellene. Az ilyen fattyúhajtások szerfölött sokat ártanak az egyetemes sajtó tekintélyének, mert a toll hatalmával olyas érdekeket szolgálnak, melyektől a szabadelvű gondolkozó undorral fordul el. Szóljunk azonban már most a kérdéshez. Van nekünk egy hetilapunk Rényi Rezső úr szerkesztésében, a melynek irányával sokan megelégedve nincsenek. Midőn az „Esztergom“ a jelen szerkesztő kezére ment át, örömmel tekintettünk jövendője elé. Mert tudtuk, hogy nem vándorló toll, hanem köztünk lakó, velünk érző, tudományos készültségü és negyvennyolczas honvéd veszi át a szót. Nem is lehet tagadnunk, hogy kezdetben meg volt az őszinte ige, meg volt a szellem, volt közönség, elismerés, föláldozás, de mindez fájdalom, csak kezdetben volt. Jött azután olyan korszak, midőn kiábrándult a közönség, elbúcsúzott a glória és válópör nélkül hűtlenek lettek a régi jó munkatársak. Mi volt oka ennek a rémitő változásnak? A lap már nem volt a nagy közönség, hanem csak egyes kasztok és emberek lapja. A lap már nem volt a függetlenség, hanem a meghódoltság lapja. Ezért ábrán- dult ki a közönség. A lap már nem szolgálta az általános igazságot, a közérdeket, nem merte fölemelni tiltó szavát a társadalmi ferdeségek ellen, hanem csak a háziistenek oltárára juti
