Kőrösy László: Szabadelvű sajtót! (1879)
Szabadelvű sajtót! i. A sajtó csak akkor káros, midőn nem az Őszinte igazság szolgálatában áll s mikor bizonyos emberek és körök kedvéért az igazságot elhallgatja, megmódositja vagy elferditi. Rohamos haladásé századunknak nem hatodik, hanem első nagyhatalma a sajtó. Elismerik ezt a nihilisták fővárosában s a szuronyok főhadiszállásán, Pétervártt, Berlinben, de bizony nálunk is. A sajtó hatalmának meghódol a nyers erő s meghunnyászkodik a hiú gőg. Reszket tőle a bitorló és hizelegve hódol az élhetetlen. A sajtó Shivaként rombol ésVishnuként teremt; hatalmát pedig csak egy urnák, egy örök fejedelemnek: az igazságnak köszönheti. Meg is vallja ezt mindenkivel szemben, nem ismer különbséget, s épen úgy ráolvas a bársonyszék nagyhivatalnokára, mint a fapad egyszerű toliforgatójára, ha megérdemli. És megdicséri az érdemet minden elfogultság nélkül. Ilyen a szabadelvű sajtó. De a legegyenesebb és legderekabb tölgyfának is vannak fattyú hajtásai, forradásai, élősdiei, melyek a törzs tekintélyében, csöndes árnyékában és eleven életében ellappangnak, elélődnek. Ilyen fattyúhajtások, forradások és élősdiek azok a lapok, melyek határozott elvek nélkül az általános sajtó tekintélyével szeretnének kérkedni, melyek az általános sajtó szentségével vértezik csenevész irányukat. Ezek rendesen csak egyes körök és
