Zolnay László: Pénzverők és ötvösök a románkori Esztergomban (1965)
PÉNZVERŐK ÉS ÖTVÖSÖK A ROMÁNKORI ESZTERGOMBAN I Az esztergomi főszékesegyházi kincstár középkori ötvösművészetünknek számos remekét őrzi. Ezeknek az — európai rangú — ötvösműveknek azonban alig egy-két darabjáról gyanítjuk azt, hogy Esztergomban, vagy egyáltalán Magyarországon készült. Mégis — jónéhány műtárgy technikai és stílusjegye, okleveles adatok, ásatási leletek alapján —- úgy találjuk: a korai magyar ötvösségnek egyik, messzire kisugárzó központja volt ez a város. Az írott és a régészeti emlékanyag egyaránt arra bátorít, hogy a románkori Esztergomot — a X. század második felétől a tatárjárásig terjedő időszakban — Magyarország régi fővárosát1 románkori ötvösművészetünk központjának tartsuk] Hiszen ez a város volt románkori építészetünk, zenénk, himnológiánk, könyvíró művészetünk országos mintaképe, zsinórmértéke.2 Adataink és meggondolásaink — amelyek több kérdést vetnek fel, mint ahányat megoldanak — talán a jövendő kutatást terelhetik abba az irányba, hogy románkori ötvösségünknek s egész korai fémművességünknek ma még meg nem határozott egyes emlékeit, tárgycsoportjait Esztergom korai fémművességével hozzák kapcsolatba. A város a X. század második felétől a tatárjárásig az ország fővárosa volt. Magyarország viszont a XI—XIV. századi Európának egyik legnagyobb nemesfémet bányászó és nemesfémet exportáló állama.3 Ez a két tény — nemesfémet bányászó, illetve nemesfémet exportáló ország, s annak középkori fővárosa — egymaga elegendő ahhoz, hogy a románkori Esztergomban a magyarországi nemesfém-feldolgozásnak, az éremverésnek, ötvösségnek kulcspontját keressük. Magyarország középkori nemesfém-gazdagságáról számos egykorú, hitelt érdemlő adatunk van. 1 Összefoglaló irodalmát 1. Dercsényi D.—Zolnay L., Esztergom. (Bp. 1956) 45—-46. 2 Oerevich T., Magyarország románkori emlékei. (Bp. 1938) 98. 3 Pleidell A., A Nyugatra irányuló magyar külkereskedelem a középkorban. (Bp. 1925) 7—11. 4 Hodinka A., Az orosz évkönyvek magyar vonatkozásai. (Bp. 1916) 50—51. 6 Huszti D., IV. Béla olaszországi vásárlásai. Klny. a Közgazdasági Szemle 1938. 9 —10. számából. 5 — 6. Arab forrásokkal egyezően az orosz évkönyvek is említik, hogy ez a nemesfémben gazdag ország — amelynek fómbányászata még a római korra nyúlik vissza — már a X. században ezüstöt exportál Oroszországba.4 A XIH—XIV. századi Velencét Magyarország látja el nemesfémmel.5 Velence távolsági kereskedői — írott adataink szerint — a XIH. század óta (valójában a hazai írásbeliség általános gyakorlatánál jóval régebbi idő óta) rendszeresen járják a Dunántúl és Szlavónia olykor igen bizonytalan, s a románkorban, az útkényszer miatt Esztergomba vezető országútjait.6 Bécs XII—XHI. századi piacát a magyar ezüstbevitel emeli a közép-európai kereskedelem fontos állomásává.7 A XIH. század végén a magyar arany s a magyar ezüst a flandriai piac keresett árucikke.8 Ezekben a századokban, a tatárjárásig, illetve a királyi udvarnak a tatárjárást követő évtizedben az új Budára való átköltözéséig, Esztergom Magyarországnak egyetlen áru megállító joggal, út-kényszerrel rendelkező városa; főváros.9 Az árumegállító jog, az útkényszer Esztergomba terek mind a bevitekel, mind a külföldre szállítással foglalatos távolsági kalmárokat. A város patriciátusa soraiban, a gazdag esztergomi latinusok között nem véletlenül jelennek meg a magyar export két legnagyobb nemesfém-felvevő helyének, Velencének és Flandriának kereskedői s nem véletlenül nyernek polgárjogot a magyar fővárosban.10 A városnak a belföldi kereskedelemben elfoglalt vezető helyét biztosítja az, hogy a megyeispánok évről évre ide, a királyi és egyházfejedelmi fővárosba szállítják a megyék terményadóját. Ide áramkk az ország legnagyobb egyházmegyéjének, az érsek-prímási főegyházmegyének hatalmas dézs- majövedelme is. 6 Pleidell A., i. m. 31. 5 Pleidell A., i. m. 32. 8 Kropf L., A magyar viasz, arany és ezüst Flandriában a XIII. század végén. Magyar Gazdaságtört. Szemle 5 (1898) 237. 9 Odo de Deogilo 1147. évi adata: Dercsényi D.— Zolnay L., i. m. 55. 10 Zolnay L., Az esztergomi latinusokról. Esztergom évlapjai 1960. 155—,; Dercsényi D.—Zolnay L., i. m. 12 — 24. 148
