Dobay Pál: Pálosok a Pilisben és a Pilisből. A Pálos rend születése és elterjedése (2006)

A magyar művelődéstörténet jeles személyeket köszönhet a pálosoknak. Feltétlenül meg kell említenünk — legkevésbé sem a teljesség igényével - Szombathelyi Tamás generális perjelt, az első latinul fogalmazó magyar írót; Csanádi Albert költőt, aki a humanisták által kedvelt veretes latin verselés első jelentős magyar művelője; Gyöngyösi Gergelyt — kora legnagyobb hatású pálos egyéniségét - , rendtőrtánet-írót és a szerzetesközösség belső újjászervezőjét; a három részre szakadt Magyarország politikai és szellemi vezetőjét: Martinuzzi (Fráter) Györgyöt, aki 1537-ben pálos misekönyvet, 1540-ben pedig zsolozsmáskönyvet adott ki.

E híres pálosok legnagyobbika kétségtelenül gróf Bátkori László. Ő a budai Hárshegyi- vagy Báthori barlangban az 1400-as évek derekán 20 esztendei munkával elsőként fordította magyarra a teljes bibliát. Műve Mátyás király híres Corvinái között kapott megtisztelő helyet, majd osztozott legtöbbjük sorsában: a sajnálatos elkallódásban. Báthori László egyébként az orvostudományokban is járatos volt. Az erdélyi Reményik Sándor versben is megörökítette személyét és életművét. A yers egyúttal kitűnő bepillantást enged az erdőn élő remete sajátos lelkivilágába:

BÁTHORI LÁSZLÓ BARLANGJA ELŐTT

A barlang előtt ültem elmerengve. Lassan leszállt az est.

Éreztem, a távolból hogy nyüzsög Gigászi hangyabolykéní Budapest.

S láttam a Csendet még nagyobbra nőni, És a hiúság vására fölé Aranyszegélyes szemfedelet szőni.

S láttam: a régholt remetének lába Hogyan kél versenyre az esti széllel,

És a hangyabolyt hogy tapossa széjjel... Ültem a barlang előtt elmerengve.

Itt lőhetett ő ötszáz év előtt,

Húsz hosszú éven át A pálosrendi remete-barát.

Öreg betűit rótta, egyre rótta,

Magyarra fordítván a bibliát. Csillaghulláson tán tűnődött néha,

De nem bántotta kétség vak remény. Mellette volt és vele volt az Isten - És boldogabb volt biztosan, mint én.

*****

4.