Prokopp Gyula: Packh János, 1796-1839 (1974)
5- A bazilika alapfalai, egyszersmind a kripta alaprajza Az 1823. évi építési idény két nevezetes eseménye a Bakócz-kápolna áthelyezése és a kriptának Packli terve szerinti kialakítása. Kühnel első terve szerint a Bakócz- kápolna az eredeti helyén, a bazilika déli oldalától mintegy g ölnyi távolságban és a középkori talajszint magasságában maradt volna és folyosó kötötte volna össze a székesegyházzal. Kühnel második terve a Barkóczy korában tervezett szintet további 11 lábbal alacsonyabbra vette és így a kápolna padlója közel 6 öllel lett volna magasabban az új talajszintnél. Ennek elkerülése végett vált szükségessé a kápolna áthelyezése. Kühnel azt a megoldást választotta, hogy a kápolna különállását megszüntetve, de eredeti keletelését megtartva, a bazilika déli oldalkápolnájaként építi fel újra. Utóbb még az a további módosítás történt, hogy a kápolna tengelyét is elfordították 180 fokra. Ezt Rudnay kívánta így, mert azt akarta, hogy az oldalkápolnák oltára látható legyen a főhajó padsoraiból [24]. 1823 májusára elkészült a bazilika délkeleti részének alapozása és így sor kerülhetett a Bakócz-kápolna áthelyezésére. Egy egész hónapig tartott a kápolna bontása és ennek során 1600 megszámozott darabra szedték szét annak márványburkolatát. Packh a legnagyobb gonddal irányította úgy a bontást, mint az újbóli felépítést, és október végén már készen állott az új alapokra helyezett ősi kápolna. A burkolat minden darabját eredeti helyzetének megfelelően építették be, csupán az eredetileg rézlemezekből készült kupola helyett tettek újat, még pedig márványból [25]. Az érdeklődők csodálata kísérte a sikeres áthelyezést, annál is inkább, mert a nagyobbrészt már megrepedezett márványlapokat úgy illesztették össze, hogy sértetlennek látszottak. A kortársak ítéletének helyességét ma is igazolják az immár ötödfél százados márványfalak. Rudnay a kápolna bejáratánál a falba mélyített, aranyozott réztáblákon örökítette meg az áthelyezés eseményét. Az egyik tábla Packh János nevét hirdeti[26], Kühnel terve a bazilika szentélye alatt helyezte el a kriptát. Bejárata a dunai homlokzatról nyílott volna, maga a kripta pedig sírüregekkel szegélyezett- egyszerű járatokból állott volna. Packh teljesen más kripta-tervet készített, és 1823 tavaszán e terv szerint el is kezdte a kripta építését (5. kép). Az ő terve az előcsarnoktól a kupola közepéig terjedő térségbe helyezte át a kriptát, főként azért, mert itt már vastag agyagréteg födi a Várhegy szikláját, a szentély alatt pedig a sziklát kellett volna kivésni. A könnyebben megmozgatható talaj lehetővé tette azt is, hogy tágasabb teret, valóságos altemplomot alakítson ki. A bazilika mindkét oldalbejáratától háromszakaszos, széles lépcső vezet a négy öl mély kriptába. A lépcsők alsó végénél egy-egy hatalmas szobor mutatja az utat az oszlopokkal három hajóra osztott előcsarnokba (6. kép). Innen pilon-szerű nyíláson át jutunk a prímások nyugvóhelyére. A 8 öl átmérőjű kerek térség a kupola két keleti pillérjét keresztültörő ablakokon át kapja a világosságot. A vörös márvánnyal burkolt falban három egymásfeletti sorban összesen 39 sírfülke nyílik. A térség közepén négy márványoszlopon nyugvó boltozat borul az egyszerű menza-oltár fölé (7. kép). Kühnel ismét ragaszkodott saját tervéhez, de végül is Packh győzött. A kétféle terv küzdelmének részleteit nem ismerjük. Packh csak ennyit mond erről: ,,1823. június 23-án az építész (ti. Kühnel) elfogadta az én kripta-tervemet és jóváhagyta az addigi munkát, jóllehet korábban tiltakozott ellene”[27]. Packh élete végéig büszke volt erre az alkotására. Olajfestésű arcképének hátteréül a kripta kerek csarnokát választotta, az előtte levő asztalkán pedig a kripta alaprajza van kiterítve. Nem mindennapi eset, hogy az építkezés vezetője a tervező előzetes hozzájárulása nélkül ilyen gyökeresen 6. A kripta előcsarnoka 7. A prímások kriptája 8
