Prokopp Gyula: Packh János, 1796-1839 (1974)
ház és a líceum közötti, mélyebben fekvő téren kívánta elhelyezni ezt a tornyot. Pyrker dicsérő szavainak ismeretében azonban joggal kérdezhetjük, miért mégsem Packh terve szerint épült fel az egri székesegyház ? Packhnak Pyrker leveléhez fűzött megjegyzése szerint (Der Unterzeichnete Architect konnte diese Leitung wegen der Basilica nicht übernehmen.) az esztergomi elfoglaltsága miatt nem vállalhatta el az egri építkezés vezetését. Ez elfogadható megoko- lás, mert Rudnay aligha járult volna hozzá, hogy Packh — aki akkor már a pannonhalmi építkezésnek is gondját viselte — egy újabb nagyszabású építkezés vezetését is elvállalja, különösen az Esztergomtól még távolabb fekvő Egerben. Nem kételkedhetünk e megokolás őszinteségében sem, mert ezt egy olyan irat (a kamarához intézett 1834. febr. 28-i előterjesztés) őrizte meg számunkra, amelyről Packhnak tudnia kellett, hogy az a vele szemben nem éppen barátságos építési főigazgatósághoz is eljut. Ennek a hivatalnak pedig módjában volt ellenőriznie Packh állítását és ha azt valótlannak találta volna, bizonyára nem hagyta volna szó nélkül [49]. Igaz ugyan, hogy Pyrker meg sem említi önéletrajzában Packh nevét, Hildról viszont magasztalva írja, hogy a legnagyobb építész Palladio óta[5o], Ezt azonban nem tekinthetjük egyébnek, mint a neheztelés megnyilvánulásának azért, mert Packh nem fogadta el az egri építkezés vezetését. Annyit Hild érdemének elismerése mellett is meg kell állapítanunk, hogy az egri székesegyház tornyainak jellegzetes elhelyezése, valamint a kivitelre nem került, de Hild tervében is megtalálható kétoldali oszlopcsarnok Packh tervére emlékeztet [51]. * Az 1802-ben visszaállított bencés rend a század harmadik tizedében Engel József terve szerint kezdte meg az ősi pannonhalmi kolostor kibővítését. Előbb (1824—1826) a könyvtár épülete készült el, majd a templom nyugati homlokzatának átépítésére került sor. 1827-ben Engel meghalt és ekkor a rend Packhra bízta a munka folytatását. 1828 májusában fogadta el a konvent Packh toronytervét, júliusban pedig jóváhagyta a műnek 47 000 bécsi értékű forintra rugó költségvetését is [52]. A következő években elbontották a templom középkori homlokzatát és a melléje épült barokk harangtomyot és megkezdték az új toronynak, valamint a templom hajóját a toronnyal összekötő szakasznak építését. Emellett elkészítette Packh a Szentmárton községből a monostorba felvezető kocsiút tervét (1830), ezt megelőzően (1828) pedig tervet készített a rend esztergomi házának (Bottyán János u. 8.) átalakítására és kibővítésére. 1829 májusában gróf Esterházy József arra kérte Rudnayt, küldje el Packhot Galántára a romladozó plébániatemplom megvizsgálása végett. Packh egyik leveléből tudjuk, hogy még a nyár elején szemlét tartott a galántai templomban, de vizsgálatának eredményét nem ismerjük. A többfelé ágazó tevékenység mellett időt talált Packh arra is, hogy gyakorlati rendeltetés nélkül, csupán tanulmányként készítsen terveket. Több változatban is reánk maradt egy kupolás, négy saroktomyos romantikus jellegű templom terve (20—21. képek). Az esztergomi és pannonhalmi építkezés terveivel együtt ezeket a rajzokat is elküldötte József nádornak és az uralkodóház több más tagjának. Az egyik küldemény kísérőlevelében (1828. november 12.) idegenszerű építészeti formának (eine fremdartige Form in der archi- tectonischen Kunst) nevezi Packh ezt a templomtervet, amely elméleti tanulmányainak eredménye és amelyhez hasonló forma még sehol sincsen (ein theoretischer Resultat meines Studiums, wovon noch keine ähnliche Form irgendwo existirt) [53]. * Pannonhalmán javában folyt a torony építése, az esztergomi bazilika Szt. István kápolnájában már elhelyezték Ferenczy és Pisani szoborműveit és szorgalmasan 20-21. Egy négytornyos, romantikus stílusú templom terve és hosszmetszete dolgoztak a bazilika szentélyének boltozatán, amikor 1831. szeptember 13-án Rudnay érsek váratlanul meghalt. Ez a nap határkő az esztergom-várhegyi építkezésben és ezzel együtt Packh János életében is. Ezzel lezárult a nagy vállalkozás első szakasza és megkezdődött a kamarai igazgatás hét esztendeje, Packh számára a küzdelmekkel teljes várakozás keserves ideje. Meg kell itt állnunk, hogy visszatekintsünk az eddig eltelt évtizedre, mely alatt az ismeretlen Architects-Adjunctból ismert és elismert építész lett és — amennyire a szerény adatok engedik — megismerkedjünk Packh magánéletével is. A török elől Nagyszombatba, illetőleg Pozsonyba menekült érsekség és káptalan visszatérése és az azzal kapcsolatos építkezés országos ügy volt. Nem túlzott Rudnay, amikor már 1823-ban így írt Ferenczy Istvánnak: ,,Oda (ti. Esztergomba) nemcsak Budáról és Pestről, hanem még más országokból is sokan eljönnek és még többen el fognak jönni ezután, hogy lássák a nagy munkát.” A mű iránti érdeklődéssel együttjárt, hogy Packh nevét is szárnyára vette a hir. A bazilika kriptájának elkészültekor a sajtó is ismertette Packhnak ezt a monumentális alkotását és ünnepelte a fiatal építészt[54]. Az elismerés és a hírnév növelte Packh öntudatát és büszkeségét. „Für mich spricht mein Werk” —hangoztatta bírálóival szemben, akik leginkább a káptalannak és az érseki uradalom tisztikarának tagjai közül kerültek ki. A kanonokok egy csoportja — részint az Esztergomba való átköltözködéssel járó kényelmetlenség miatt, részint takarékosságból — kezdettől fogva nem jó szemu
