Prokopp Gyula: Packh János, 1796-1839 (1974)

mel nézte Rudnay nagyszabású tervét és a tervvel együtt annak képviselőit, Kühnelt és Packhot. Az uradalmi tisztek zárt köre pedig nemigen fogadta be a „jövevényeket”. Kühnelnek és Packhnak öntudatos egyénisége és magabiztos fellépése, valamint Rudnaynak irántuk tanúsított nagy bizalma, ami a többi uradalmi tisztségtől független építési hivatal felállításával szervezetileg is kifejezésre jutott, csak növelte idegenkedésüket[55]. így! érthető, hogy Packh a rokonaival vette körül magát. Az építési hivatal felállítása adta az alkalmat arra, hogy bátyját, P'erencet, e hivatal jegyzőjéül Esztergomba hívja családjával együtt. Rövidesen követték őt az idős szülők is, de Packh nem sokáig örülhetett közelségüknek. 1826 decemberében meghalt az édesanyja, a következő év júniusában pedig atyját kísérte ki a szentgyörgy- mezei temetőben épített családi sírboltba\ A sír fölé állított hatalmas márványhasábba a család hét tagjának neve van bevésve[56].—A, í ú *< /

1828. január 23-án Packh feleségül Vette Rudnay háziorvosának, a Bécsből Esztergomba áttelepült Krotky Vincének első házasságából született leányát, Máriát. A Bakócz-kápolnában tartott esküvőn Sissay Dávid Esztergom megyei birtokos és táblabíró, meg Kreutz József, a primási uradalom számvevője voltak a tanuk [57]. Az ugyanazon a napon kelt házassági szerződés szerint a menyasszony 10 000 bécsi értékű forint készpénzt adott át vőlegényének hozomány címén, a vőlegény viszont 20 000 forint hitbért biztosított menyasszonya számára [58]. A házasságból rövid egymásutánban három gyermek született: Mária (182g. február), Zsuzsanna (1830. szeptember) és János (1831. szeptember).

Mikor Packh Esztergomba került, a Vízivárosban, a primási uradalom egyik épületében kapott lakást. Később, még első gyermekének születése előtt a királyi városba (a mai belváros) kellett átköltöznie, mert mindhárom gyermekét a belvárosi plébánián keresztelték. 1830 augusztusában 8000 bécsi értékű forintért megvásárolta Hyloczky Albertnek Buda utcai házát (ma: Kossuth D. u. 42-) [59]. a következő évben pedig e ház végével szomszédos Hosszusor-i házat (ma: Zalka Máté u. 43.) vette meg Burány János özvegyétől 3000 bécsi értékű forintért. Ezt az utóbbi házat bérbe adta, a Buda utcai házat pedig saját használatára átalakította[6o]. Ez a ház lényegében ma is ebben az állapotban van, csupán az utcai homlokzat kapott szecessziós vakolat-díszítést. Az 500 négyszögölnyi telken álló L alakú épület utcai részén széles kapubejárat és három szoba van, mindegyik két ablakkal. A harmadik szobához csatlakozó udvari szárnyon van két további szoba, majd a konyha és egyéb mellékhelyiségek után ismét egy szoba. Ez a szoba, mely az egykori városárok mélyedésében fekvő kertre tekint, Packh „író szobá”-ja volt. Az egész udvari fronton árkádos, üvegezett folyosó húzódik végig (22. kép). A Packh halála után felvett leltárból megismerhetjük a szobák berendezését is, de ezek felsorolását mellőzve csak az utcai szobák megjelölését említjük meg: zöld szoba, kék szoba és sárga szoba. Jellemző adat még, amit Packh említ egyik iratában, hogy üvegházat is akart építtetni a kertben, de ezt mégis elhagyta, nehogy irigyei számát ezzel is szaporítsa.

*

A főpapi javadalmak kamarai igazgatásának szokása a magyar királyok főkegyúri jogából fejlődött ki és abban állott, hogy a nagyobb javadalmasok halálakor a királyi kamara vette át a javadalom vagyonának kezelését az utód kinevezéséig terjedő időre. így történt ez Rudnay halálakor is. A kamara már másnap, szeptember 14-én, gróf Maüáth Károlyt küldte ki Esztergomba, hogy kamarai biztosként átvegye az érsekség vagyonának kezelését. A kapott utasítás kötelességévé tette, hogy haladéktalanul jelentést készítsen a Rudnay által kezdett építkezés állásáról és a befejezéséhez szükséges költségekről. Két heti időbe került, mire Mailáth — Packh segítségével —- némileg tájékozódni tudott. Megismerve a munka méreteit és egyéb körülményeit, látta, mennyire nem illeszthető be az a szokásos kamarai építkezések

22. Packh lakóházának árkádos udvari folyosója Esztergom

sorába. Nem merte vállalni a felelősséget a munka folytatásáért, ezért — egyelőre csak ideiglenesen — beszüntette a munkát. A kamarához intézett október 2-i jelentésében így ír: „Az esztergomi székesegyház impozáns épülete nagy figyelmet érdemel. Itthon és külföldön egyaránt ismerik és beszélnek róla. . . . Nemcsak hatalmas tömegű kőről és gerendáról van itt szó, hanem a rendeltetésének megfelelő építészeti formáról, jó ízlésről, tartósságról, harmóniáról és eleganciáról is. Ezért nem adhatok kielégítő választ a szükséges költségekről. Ehhez még az építésznek is időre van szüksége, aki kezdettől fogva ismeri, sőt vezeti a munkát, pedig nála — úgy látszik — nincs hiány sem tehetségben, sem tudásban, sem ügyességben.” A továbbiakban azt kéri, küldjön ki a kamara egy bizottságot, melyben az országos építési főigazgatóság kiküldöttjén kívül egy mérnökkari tiszt (Genie-Offizier) és egy gyakorló városi építőmester is vegyen részt. A bizottsági vizsgálatot azért is kéri, mert Packhnak sok irigye van és az ő igazolása érdekében is hasznos volna a vizsgálat.

E javaslattól eltérően a kamara egyedül Rauch- müller von Ehrenstein királyi tanácsost, az építési fő- igazgatóság főnökét küldte M azzal a megbízással, vizsgálja meg az építkezést és Packh-kal egyetértésben készítsen végleges és teljes tervet annak befejezésére.

Itt emlékeztetnünk kell arra, hogy a bazilika építése nagyban és egészben Külinel terve szerint folyt ugyan, de egyes részletekben ismételten eltértek a tervtől, sőt további változtatások is szóba kerültek. így különösen a kupolát és a tornyokat illetően még Rudnay életében többféle módosítás terve merült fel, de döntés nem történt. Ezért kívánta a kamara a végleges terv és az ennek megfelelő költségvetés elkészítését. A költségvetés nyomatékos hangsúlyozásából következtetni lehetett arra (bár kifejezett rendelkezés egyelőre még nem történt ebben a tekintetben), hogy a terv megállapításánál fokozott figyelemmel kell lenni a költségek csökkentésére.

Rauchmüller október 20-tól november 8-ig tartózkodott Esztergomban és a jó bürokrata pontosságával végezte feladatát. Még azt is szükségesnek tartotta, hogy minden egyes falrészleten hivatali pecsétjéval megjelölje az építkezés félbeszakításáig elért magasságot és egyéb méreteket. Munkájáról a november 12-én kelt jelentésben számolt be a kamarának. Javaslata szerint a terv elkészítését meg kell előznie valamennyi épületrész vizsgálatának és felmérésének az alapozástól kezdve, továbbá el kell végezni az építőanyagok szilárdsági vizsgálatát és leltározni kell az építési területen felhalmozott anyag- és eszközkészletet, amely nem is egy tekintetben jóval meghaladja az igazgatóság budai raktárának készleteit. Mindennek elvégzésere a helybeli építési hivatal személyzetén kívül még két gyakornok és egy könyvelő kiküldése is szükséges. Később még egy mérnök is csatlakozott hozzájuk és munkájuk fél évnél tovább tartott.

15