Mütörténeti kalauz Sz. István király Esztergomvári kápolnájában (1874)

Magyarhoni régészeinket, de tán a történet minden barátját érdekli azon kérdés, hogy szentélyeink minő építészeti stylben s ki által emeltettek a magyar keresztény aera első századaiban ? E kérdésre könnyű volna a felelet, ha az első apostoli sz. királyunk s hitbuzgé utódai által emelt székesegyházaink fenmaradtak volna, s mütörténeti vizsgálatok tárgyát képezhetnék. Fájdalommal Írjuk, hogy sz. Istvánnak országot és egyházat szervező munkássága által létrejött épitészeti müalkotmányai közül egy sem jutott ránk. Azon számos székes, monostori és káptalani egyházak, minők: Esztergom, Kalocsa, Veszprém, Győr, Pécs, Eger, Csanád, Vácz, Erdély, Nagyvárad, Pannonhalma, Pécsvárad, Szalavár, Bakonybél, Zobor, O-Buda, Székesfehérvár, melyek alapítását a történet neki tulajdonítja, nagy részt később, sőt az újabb korban is teljesen és ismételve átalakultak vagy egészen újonnan épültek, a többi részt pedig az utolsóig elenyészett. Azon körülmény, hogy sz. István hittérítőit, sz. Benedek fiait, nyugotról nyerte, s hogy ezek, maguk is jeles épitészek lévén, müterveiket, hagyományaikat az általuk megtérített vidékekre is átvinni szokták, azon következtetésre vezet: hogy a templomok a XI. és XII. században hazánkban is azon épitészeti stylben építettek, mely azon idő tájt nyugoton dívott. Az építészet története tanúsít