Zalka János: Magyarország primásának Arany-áldozata 1859. november 6-kán (1859)
/ Es szivet alkottál BELE, hő szeretetben ölelni Készet mind, mi veled főleg rokonítja az embert S tenni serényt, mit óhajt egyháza, hazája, királya. E két forrásból az erény kristálya patakzott Szüntelen , és neveié érdemkoszorúkra babérit. Látta ezent Rozsnyó, és Pécs méltánylani tudta. Es most Esztergom, mindennapi szemtanú, eddig Tőle vigasz nélkül valakit távozni ha láttál? Nemde ? miként a nap magasult kékjéről az égnek Eletet és áldást ömleszt, hova fénye kiárad ; Vagy mint bérezi patak kiteriilt völgyeknek ölében A szomjas rétet bájló virulásra üdíti : Főpapi trónján úgy munkál mindenha SCITOVSZKY. Lelke buzog föl az égre, ragad példája, hatalmas Szózata lángra gyulaszt ; üdvtár érzelme szivének. Hányszor jajdítá ezt fel sérelme hazánknak ! Hány zokogó arcznak felszárította sirámit ! Védte az ártatlant, kegyelembe fogadta ki megtért, A habozónak irányt ada, biztos partra segíté A vész áldozatit, kezeit nyújtván ki utánok. A papi méltóság polezán ötven telet és nyárt Élni ekép, s ezekért hálát bemutatni naponkint, A mindent tehetőnek, öröm, kegy s mennyei áldás. Nézz le, Atyánk ! mennyből s buzgó könyörünkre figyelmezz. Mind, mind hallgasd meg, mit kér főpapja hazánknak.“ Jállosics Endre. 10) Eminentissimo S. R. E. Cardinali expleto quinquagesimo Sacerdotii anno Sacris secundo-primis operanti Scholae piae devotissime dicant. „Jam summa honorum credidimus data In his JOANNI praemia Principi, Romae in Senatu dum creatus Emicuit rubeus Sodalis. 61
