Zalka János: Magyarország primásának Arany-áldozata 1859. november 6-kán (1859)
—si 60 Ez édes emlék, számos egyéb kegyes, Rendünk iránt tett jószívűség derült, Víg kedvre buzdít, lelkesít föl, S csal szemeinkbe örömkönyüket. Föl, föl tehát most ! . . Egybecsatolva a Szív hö imáit, kérjük az ég kegyét Aranymenyegzös Nestorunkra, Hogy papi s honfi erényivel még Hosszú időn át hatva erélyesen Magyar hon-, egyház disze- s javára, mint Lánglelkü, munkás, hü apostol, Nemzeti lét- s becsületnek őre, Dicsőn ragyogjon főpapi trónusán, Melyen rubinként a haza fényei : Bakács, Oláh, Széchényi, Pázmány, S több koszorús nevek tündököltek!... 9) Diszkoszoru, melyet mély alázattal benyújtott a kegyes tanító-rend. „Ott van az oltárnál immár : VELE jánosi szentség, Péteri hit, Pál lángbuzgalma. Mi áradoz ajkán? Oh mi ? ha nem hozzád, föl hozzád, mennyei Fölség ! Tiszta örömbe vegyült szent hála ; te hozzád, A ki valál egyedül képes remekelni világot, És fenntartod azont ; minden kiben él, mozog és van. A ki hatalmas vagy létünk kiemelni porából, S hozzád a Szentek-szentjébe vezetni az embert. Szent oltárod előtt, nézd, már leborula galambösz Hü szolgád, ragyogó mezben, de szivének alázat- Mélyéböl lobogó lángjával zengi szeráfi Hangon háláját kegyedért, s félszázados áldás- Kincseidért. Ki nemes-, nagy-, jó- és szentre törekvő Lelket adál NEKI, és örökös küzdelmeken edzett Munkát győzni erőt és vasszorgalmu kitartást.
