Zalka János: Magyarország primásának Arany-áldozata 1859. november 6-kán (1859)

34

Az egész gyülekezet tiszteletteljesen fölkelve hallgatta a fön- séges főherczegnek szavait, mint egyszersmind a császár s apostoli király legfölsőbb kegyeinek tanúját, s harsány éljenzéssel kiséré. Azután ő eminentiája a bibornok prímás, a fölséges fejedelem, a cs. k. főherczeg, a kézvezető bibornok, a püspöki kar s többi vendégek egészségére emelé áldomás-poharát. A vendégek közöl szintén többen mondának áldomásokat, melyeket zajos élj en-viharok kisértek. A nagy-kéri Scitovszky család érzelmeit ez alkalommal ő eminentiája egyik unokájának, nagy-kéri Scitovszky Mártonnak, a romai Krisztus-rend vitézének, szépreményü fia, János, tolmácsolá. A többi éttermekben szintén mondatának áldomások, s legszivélyesebb derültség uralkodott mindenütt, mit a zenekarok is fokoztak.

Öt órakor a fönséges cs. k. főherczeg s főkormányzó ur a harangok zúgása, a várbeli és a Dunán horgonyzó hadigőzösön fölállított ágyuk üdvmoraja , továbbá a Duna partjára összesereglett néptömeg éljenzése között, kisérve ő eminentiájától s több főuraktól , a császári gőzöshez kocsizott, s elutazott Budára. A vendégurak közöl díszruhában többen az említett császári gőzösön ő fön- ségét Budára kisérék; mások az esteli és éjféli vasút-vonatokkal, mások másnap hagyák el a várost, hol oly jól esett övendenünk az Urban.

I