Kórházigazgatók Esztergomban I. - Kolos füzetek (2017)

kitoldultak.” Hont megyéből hozták be az esztergomi kórházba. A belek csaknem 24 óráig voltak szabadon. Feichtinger Sándor karbolsav plusz karbololaj mosás után visszahelyezte őket és visszavarrta a hasat. Szeptember 12-én a be- teg gyógyult sebbel távozott a kórházból.

Hogy mennyire feltalálta magát a legkülönbözőbb helyzetekben azt bizonyítja az alábbi eset: A polonkai plébános hívta magához, akinek 24 órája már nem volt vizelete. A beteg embertelenül szenvedett, de katétert csak több óra múlva hozathatott volna Feichtinger doktor. Ezért fűzfagallyból készített ideiglenes katétert, azt beolajozta és lebocsátotta vizeletet.

Néhány korabeli gyógymódhoz való viszonyát szeretném még érinteni.

Az érvágásra, mint gyógymódra a XIX. században főleg a falusi borbély sebészek nagyon rászoktak. 1877-ben, Esztergomban az érvágást vagy köpölyözést csak 4 borbély végezhette, a főorvos külön engedélyével. Feichtinger Sándor bölcsességét mutatja az alábbi idézet önéletírásában: „egyik extramentum volt, a másikba megy az emberiség, alig múlt el a vérbocsátási mánia, jött utána Bécs- ből a Dr. Skoda vezetésével lett nichilizmus az orvosi gyakorlatba. Mijobb, egyik

I»

sem:

Persze érték kudarcokat is, de mindig kereste ezekben is a tanulságot, gyűjtötte a tapasztalatokat. Palkovics doktorral közösen próbáltak egy ileuszos beteg frátert meggyógyítani, de az minden igyekezetük ellenére meghalt. Feichtinger Sándor felboncolta és azt tapasztalta, hogy „a vékonybelek csomóra voltak kötj>

ve .

Nemcsak a szike volt gyógyításának eszköze. A láz legyőzésére kinint, vagy szalicilt használt, fájdalomcsillapítására ópium készítményeket.

10